Irodalmi Szemle, 1980

1980/4 - Ordódy Katalin: Mediterrán széllel I. (útijegyzet)

•s látom a pilinkézve hulló nagy, aranyszínű falevelet, amelynek képe a szarkofágot védő üveglapon tükröződik vissza.

A kedves arcon bájos lehet a szeplő. Isztambul szépségéből mit sem von le a diny- nyehéj. Évezredeket könnyedén viselő ifjúságával nem lehet betelni, s inkább leszek telhetetlenségem, mint finnyásságom áldozata.

Hotelomban a régi arcok és mosolyok fogadnak, s az otthonosság érzése tölt el. Minden változatlan. Azazhogy mégsem. A szoba ára jelentősen emelkedett. Nem akarok hinni a fülemnek. Jó, gondolom, az árat majd utólag megbeszélem a góréval. Kicsomagolom amire a néhány nap alatt szükségem lesz, s leülök, naptárammal a kezemben, hogy számba vegyem a napokat, mint szegény asszony a babszemeit. Reggel van. Még húsz nap és húsz éjszaka vár rám. Hogy is gazdálkodhatnék velük a legjobban? Marokra fognám, összezárt tenyeremben őrizném, de az idő, mint a víz, kicsordogál az ujjaim között.

A telefon csöng, a főnök üdvözöl, és közli, örülne, ha elfogyasztanék vele egy teát. Rendbe szedem magam, és lesietek. A teát az irodájában szolgálják fel, s a bevezető csevegés után rátérek a gyakorlati dolgokra.

— Csak három éjszakára maradnak? — kérdi sajnálkozva és helytelenítőleg. — Isztambulra három hét is kevés.

— Nekem egész Törökországra Jut három hét — mondom, bár ezt jól tudja, hiszen hasonló párbeszéd már néhányszor elhangzott köztünk.

Mit is jelent az adott esetben egész Törökország? Egy, legfeljebb két olyan tájat, ahol eddig még nem jártam. Ahol körülszimatolok: érdemes lesz-e visszajönnöm, ha majd időm lesz maradni is? Turistának nézegetésre elegendő egy-két nap, itt vagy ott, de én nem turistának vágyom Törökországba.

Rátérek a szoba árára, nem kétlem, hogy szót értünk majd, de a tulajdonos a tehetetlenség mozdulatával tárja szét kezét, még nekem sem adhat kedvezményt. Infláció van, hiába. Az arany ára emelkedik, a líra értéke csökken.

— Hajaj, madam, nehéz időket élünk. A belpolitikai válság állandósult, a tőke bizalmatlan, mindenfelé bomba robban, gyilkolják egymást, nem, sajnos, a szoba árából nem engedhetek.

A bankban egy dollár tavaly 25, idén 47 török lírát ér, tavalyelőtt 15-öt kaptam érte. A baj csak ott van, hogy amit tavaly huszonöt líráért megvásárolhattam, nem biztos, hogy idén megkapom negyvenhétért.

Nyolcadszor járok az országban, nyitott szemmel és füllel, szeretem és féltem ezt a népet, amely világhódító múltja tudatában nem képes erősen és okosan kézben tartani a jelent. Atatürk nagyszerű országépítő munkája félbemaradt. A demokráciát, a felvilágosodást, amit elvetett, a körülötte burjánzó gyom megfojtással fenyegeti.

Emlékszem a ciprusi megszállást követő diadalmámorra. A hazafias érzések mellett egy időre eltörpült minden más probléma. Ciprus azonban nem oldotta meg a helyzetet; az égető kérdések számát gyarapította. Észrevehetőleg polarizálódik a belpolitikai helyzet. A jobboldal és a baloldal között mind gyakrabban kerül sor tettlegességre, napirenden vannak a véres konfliktusok.

Főként a főiskolások és a fiatal értelmiségiek azok, akiknek körében kirobbannak a tettlegességig fajuló politikai nézeteltérések. A szegénység, különösen a falusi szegénység számára az egyedüli fokmérő: több jut-e holnap, mint ma, vagy kevesebb. A nagy reménység még nemrég is Ecevit volt, a CHP (Dzsumhuriyet Halk Partaszi), a Köztársasági Néppárt vezére, ottlétemkor még miniszterelnök, szociáldemokrata töltésű programmal, de programjának megvalósításában száz béklyó akadályozta. Csalódást okozott?

Eszembe jut a bujdosó Ecevit-plakát Izmir utcáin. Könyves- és újságosbódé, kitéve mellette az arckép. Jön a rendőrség, elparancsolja a képet, hogy néhány perc múlva a szomszéd sikátor cipőpucoló gyerekének a standja mellett tűnjön fel. Ecevit szimbólummá vált az egyszerű emberek szemében, a jobb élet szimbólumává. A haladóbb gondolkodású értelmiségiek a demokratikus fejlődés, a szociális haladás zálogát látták benne. Helyzete csöppet sem volt könnyű. Hű tud-e maradni programjához, és sort tud-e keríteni majd a megvalósításra, erre a jövő adhat csak feleletet, mert a mérkőzésnek Demirel jobboldali technokrata pártjával véglegesen még nincs vége, bár Ecevit újabban lemondásra kényszerült.