Irodalmi Szemle, 1980
1980/4 - Cselényi László: Szem-maró füstön
2/1 Elnézi a kenu-edzést vérzik hív a kötelesség mindhiába dobra verve immár ami csak EGY PILLANAT S KÉSZ AZ IDŐ EGÉSZE elárult zene szivacs-zene csak sorsom fordulna már egy kissé kifekszik a jégre s víz a jég nem tréfadolog az ember élete 2/2 Kékülő velő gerinc-vakarcs én olyan mélyen láttam magamba gondolatban gőg lubickol elme mint nagyon kevesen a szavak áldozat-varangy sáska-szemérem úgy kéne hogy illeszkedjenek köd-barokk karom-harmónia egymáshoz doktor úr mint az űr 2/3 A hivatalok húsa az ég inge szabadságának rendjében úszó űr-zavar e szavak kényszere csillagok narancs városom versem midőn a tér sarkáról e torz képzelet ÖLTEK ÖLELTEK TETTÉK AMI KELL remény-ujjai a vér vas-inge a fehér fátyol fókusza szamárság 2/4 Egy világnagy tojásból kikelve hát igazán én vagyok az a SZÉP AZ AMI ÖNMAGÁBAN BÍRJA rendetlen hálószoba ahol diszkrét egek csintalan lét kifestett senkisem alszik senkise csókol A FÉRFINAK SAJÁTJA A KÉTSÉGBEESÉS senkisem gondolkozik az ég 3/1 Dobra verve minden ami van kék színéről várjuk hogy elmenjen kiterített kávéház liheg mellőlünk a világ pedig annyi egyszer csak egyszer ami foghatatlan bánatos fej hajolt ki belőlem végek végzete szivarvég-szikra s annyi szép arc várt simogatásra
