Irodalmi Szemle, 1980

1980/4 - József Attila: Eszmélet

s csak képzetet lehet feledni; s hogy nem tudok mást, mint szeretni, görnyedve terheim alatt — minek is kell fegyvert veretni belőled, arany öntudat!

X

Az meglett ember, akinek szívében nincs se anyja, apja, ki tudja, hogy az életet halálra ráadásul kapja s mint talált tárgyat visszaadja bármikor — ezért őrzi meg, ki nem istene és nem papja se magának, sem senkinek.

XI

Láttam a boldogságot én,

lágy volt, szőke és másfél mázsa.

Az udvar szigorú gyöpén imbolygott göndör mosolygása.

Ledőlt a puha, langy tócsába, hunyorgott, röffent még felém — ma is látom, mily tétovázva babrált pihéi közt a fény.

XII

Vasútnál lakom. Erre sok vonat jön-megy és el-elnézem, hogy* szállnak fényes ablakok a lengedező szösz-sötétben, így iramlanak örök éjben kivilágított nappalok s én állok minden fülke-fényben, és könyöklők és hallgatok.