Irodalmi Szemle, 1980
1980/4 - József Attila: Eszmélet
HETVENÖT ÉVE SZÜLETETT JÖZSEF ATTILA Eszmélet i Földtől eloldja az eget a hajnal s tiszta, lágy szavára a bogarak, a gyerekeks kipörögnek a nagyvilágra; a levegőben semmi pára, a csilló könnyűség lebeg! Az éjjel rászálltak a fákra, mint kis lepkék, a levelek. II Kék, piros, sárga, összekent képeket láttam álmaimban és úgy éreztem, ez a rend — egy szálló porszem el nem hibbant Most homályként száll tagjaimban álmom s a vas világ a rend. Nappal hold kél bennem s ha kinn van az éj — egy nap süt idebent. III eszem néha, e léha, locska Sovány vagyok, csak kenyeret lelkek közt ingyen keresek bizonyosabbat, mint a kocka. Nem dörgölődzik sült lapocka számhoz s szivemhez kisgyerek — ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret. IV Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát s így mindenik determinált. József Attila
