Irodalmi Szemle, 1980

1980/3 - Michal Babinka, Zlatko Benka, Viera Benková-Popitová, Miroslav Dudok, Michal Ďuga, Jura] Mučaji, Paľo Bohuš, Andrej Ferko, Víťazoslav Hronec, Anna Svetlíková: Versek

PAĽO BOHUŠ

A ló, mely nincsen

Találtam a falu alatti sáncban egy esőktől fehérre áztatott ló-koponyát.

Mint a barlangok fekete bársonylepkéi, szemgödreiben úgy vergődtek a fogoly ló-bánatok.

Vagyis a kétségbeesett lovacska kidugta a föld alól utolsó csonkját — ennyi maradt belőle.

Rémlik,

kocog, az igáslovak sorsára gondol, s szanaszét tekintget a mezőn.

Indul, hogy a fűben fölkutassa a lóhalál elveszített értelmét, s vicsorogva, némán nyerít.

Látszik,

a megboldogult nem úri paripa volt,

csak az igás lények között alázatos szolgája a földnek.

Kihullt az élet markából,

míg az dühösen gyúrta őt a sárból,

s diribdarabra tört.

Bevégzett szántást, vetést, fuvart a házhoz,

barázdáiba szarkalábat vet az örökkévalóság.

A föld fölött mint víz fölött ágaskodik a ló-koponya, nyújtózik valamiért.. .