Irodalmi Szemle, 1980

1980/2 - FIGYELŐ - Aich Páter: Varga Imre: Sárkányölő Jankó

át. Ehhez hasonló tudtommal riUtáp -esik meg, valószínűleg elsősorban azéf^f~iňart a próza sajátos kifejezőeszközeit^ ngijt Jqp- hét versben is alkalmazni, mivel ott más törvényszerűségek érvényesülnek. Az ere- <Tét’i * mu' így törvenyszerűen veszít értéké­ből; véleményem szerint többet, mint ami­kor az egyik nyelvből a másikba ülte­tik át. Sajnos ez történt A sárkányölö Jancsi­val is, amikor Sárkányölö Jankóvá válto­zott. Sőt. Varga ugyanis göácfiöfeÉhDta- gaszkodik az eredeti fabulához, minden részletében híven követi a népmesét. Föl sem merül benne az a lehetőség, amely­ről már szóltunk: a mesét úgy földolgozni, átalakítani, hogy más szinten teremtsen #b5ŽWôs&?f&oglobIö) dézomqóíi A .(froi M gp^tit^.V^-^alfe; néjtfj^y Sz­intben .tér pl, Eztik az pitéréryk két csy­olyanokra, amelyek a moserntiWpli swafla- Vargánál £gy közgyen .Í4H6: bp^ftrHájny lesz, .S a mecjye jfö az OTrQSzláfl. spm mennej Japkqval yilagpéj- ni, hiszen Jankó a jpebé'Jjen rejlő sípjel bármikor hívhatja ők<?.t stb, A népmesőtie.Ji a város, amelybe Japfisi érkézig, a^ért gyászol, mert a sárkány ^z .egész várost terrorizálja; a királylány sorsa itt lényeg­telen, mivel a véletlen szeszélye: sorsolás döntött felőle. így a sárkány az egész vá­ros számára Ja királyt és akár a koldust is beleértve) közös külső ellenség. Var­gánál azonban csakis a királylány miatt volt minden gyásszal bevonva, ami lé­nyeges különbség. A következmény ugyan­is az, hogy Jankó tjem a közösség érde­kében küzd meg a sárkánnyal, hanpm a királylányért, A ni) ál is inkább, mert alapipBSétő.l eltérőn [amelyben Japcji senkiink sem szól, bQSy a sárkánnyal megbirkózni száflílé,ko2;ik) Va^^a hőse rögvest kinyilvánííjfi szándékát, anýrpl később, H£mc?Ak a koc.stnárps r- a mese­beli faný —, Ijan^m ma?-a a költő Js m?g- feledke?ik. &k8íd l^t más kö.vetfcszeyefl^ is: Jaijkó (Jancsiból eltérően) Pejn jegyei el a (sirálykisassspny.t, .érzetni kapcso­latukról sem e.sik SZ9, mégis ann^k ked­veseként jelenik meg a mese végén. Á legfurcsább' azonban, hogy Vargánál" — az eredetitől ugyancsak eltérően — áz elvarázsolt anyamedvéből és -oroszlán­ból léány és legény lesz. A sárkjányölő Jancsi imr.éje kétsegiplp- nül feldolgozásra alkalmas anyag. Dehát melyik népmese n?m az? Balázs Béla me- séi is a népmeséből táplálkoznak — persze im&a élj ajapján. Vajga „átültetése”, ‘nfcpi mondható szerencsésnek; a „Sárkányölö Jankó” nem a költő teljesítményéről árul­kodik, hanem elsősorban a varas-ztDTrimftr- szer tévességét bizonyítja. Ott ugyanis, ahol a költő csak egy kicsit is elrugasz­kodik az eredetitől, sokkal meggyőzőb­ben, színesebben fejezi ki magát, verse gördülékenyebb. Az eredeti árnyékában ^{■^®gzerí^i{ íqlftpo^fljjk! li)}\/í- vezete, bukdácsol a ritmus, a költő szem­mel láthatóan küzd a rímbeszedéssel. Igaz, Varga nehezen kezelhető ritmust [4/4) választott, amely könnyen „verklivé” fajulhat a gyermek ajkán, a gyermek rit­musigénye azonban nem a nüanszok felé lr^yÖi,,-n§kPn,!r''égyéWÍit,e^st^ r|ke'}f. m A .5Iov [Blfim Jnfesa jígnjfsjIennnYg nBdioa glnKüljjj^íi qBftm. \É&íé?8ft} „eiftyjgí&ip flalá?s gg^§ň t. ;Bóf. a. •qtenwrií 8Sfrí»í*MjrS ?F<§- &^.1$>ií§8«SBP közelebb áitaaHrjgzá%a,d4;íiK vjl'ág^jp^ m^rvt •magúk a ňŔRi&esék. Jg^z, felj^yg&K# ,*z4pta, de gyönyör# modgpp {fit. Ne fa.leiyükl ilin^n fcpr a. jg^ga ss^}- poptjphól értékeli át ca jiplgojsat, g- e^jjgn a népmese s&eo. ^iyétjel. A -jne&a- nejn a^ígt mese, mert van fjembe kjráj,y, sárkány és egy sárkányplő fiős, pkit majd a ki­rály megjutalmaz. Korunk emberpjiejí már -nem a szegénységből kell kitpj^jg. Számára a mese azért szép {többek kö­zött, peisze), mert van benne egy talpra­esett hős, aki szellemi és testi képessé­geire támaszkodva ki mer állni a ross/: ellen. A király, a sárkány, a kapd UK csqk — mással is behelyettesíthető — kellék. Mesére, igenjs, szüksége van a gyermfifc- nek, fantasztikumára, bonyodalmára, cél­ratörésére, jayejvezetfiie, hiszen mindezek [és még sok más) olyap értékek, amelyek a gyermek számára pótolhatatlanok, s -épp ,a mese sajátos yiý^.va- r,áz£ol ojy széppé. EJkerfilhetelen .azQiji- bftň, bogy gyefmp.^ink mes.éí ált^li)|c jsmprt Vil^gbó,! lakaidj^nak: m^gas tgtfit ípK, szilárd ,aja.acjk fíjlé JehPt Moderi) flae-SP kpll. Olyaí kellene lelsősor- ban írni. S persze a terjedelmének is ^y^rmekszabásúna^" f kép. l^fífiie. A .SárMnyplü. JmW ugyanis (^gyvszeri olva­sásra, fölolv.a^^a ,,esj^ ^z jfsj, ajya^t^y képes JbeJoMdpI,. ampjy máf ál4ta.lábari el­vesztette a mese és a vers iránti érdek­lődését. Persze mesét IPm rendkíyýj né- nSz különösen olyat, amely — a modern­ség* kbivételmenyéiiek is eléget téve — a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom