Irodalmi Szemle, 1980
1980/2 - NAPLÓ - Vigh Károly: Losoncról indult el (Losonczy Schweitzer Oszkár hegedűművész pályaíve)
be Schweitzer Oszkár Losonc zenei életében, úgy érezte, hogy nem jut elég ideje hangversenyezésre, a művészi pálya folytatására. A kassai siker felkeltette berjne a vágyat, hogy ismét a hangversenytermeket keresse. Az 1924—25. évi tanév után megtartott nyilvános záróvizsgán bejelentette, hogy bezárja zeneiskolája kapuit, mert hang- versenykörútra indul. Szlovenszkói turnéja első állomásán, a szomszédos Rimaszombatban viszontláthatta Pásztory Dit- tát, egy ottani gimnáziumi tanár leányát, akit már korábban ismert. A fiatal zongoraművésznő akkor már Bartók Béla felesége volt és ismerőseit is elhozta Schweitzer Oszkár hangversenyére. A koncertről nagy elismeréssel Irt a Göimör, a Kassai Napló és a Prágai Magyar Hírlap. Ez utóbbi újság 1925. április 2-i számából idézünk: „Schweitzer Oszkár technikája párját ritkító, mely főleg Paganini: Mo- sesphantasi-jában csillogott... A program többi darabjait (Burmester: Staccato Serenade, Chopin-Sarasate: Nocturno) a meleg tónusadás és mély érzés hatnak át.” A rimaszombati koncertet egy nagysikerű középszlovákiai turné követte, melynek állomásai: Pelsőc, Rozsnyó, Dobsina, Besztercebánya, Selmecbánya, Körmöcbánya, Brezno, végül újból Rimaszombat voltak. Majd néhány csehországi fellépés következett és a művész visszatért Losoncra. Rövidesen azonban a legszebb szlovákiai fürdőhelyekre kapott koncertmeghívást. 0- és Űjtátrafüred, Tátralom- nic, Széplak, Stubnya és Pöstyén voltak a fellépés színhelyei. Alig érkezett vissza élményekben gazdag körútjáról, csehországi kapcsolatai révén előbb Prágába szerződött, majd vidéki vendégszereplést vállalt. Olyan rangos művészekkel együtt lépett fel, mint pl. Max Anton, későbbi bonni zeneigazgató, akivel együtt adta elő ezeken a turnékon a zeneirodalom legszebb zongora-hegedű szonátáit. Teplitzl szereplése egybeesett a Beetho- ven-centenáriummal. A nagy zeneszerző több ízben tartózkodott a fürdőhelyen, ezért különös gonddal készítették elő a centenárium tiszteletére rendezett hangversenyeket. Ezeken a losonci hegedűművész is fellépett és Beethoven két románcát adta elő. Egy évig tartó teplitzschönaui tartózkodását családi okok miatt kellett befejeznie és 1927 végén hazatért Losoncra. Itt csakhamar egy szlovákiai hangverseny- kőrútra kapott meghívást. Előbb korábbi sikereinek színhelyein: Rimaszombatban és Dobsinán adott hangversenyt, majd ismét a szlovákiai fürdővárosok következtek és a turné befejező hangversenyére Pöstyénben került sor. Losoncra visszatérve, nem gondolta Schweitzer Oszkár, hogy ez volt az utolsó szlovákiai hangversenykörútja. Mint kiderült: Budapesten olyan előnyös lehetőségek vártak rá, hogy további zenei tervei miatt búcsút mondott szülővárosának és a magyar fővárosban folytatta művészi pályáját. Életének erről a szakaszáról — amely már nem kötődik szűkebb pátriájához — csak dióhéjban adhatunk összefoglalást. Budapesten a rádióhoz került és mint hegedűművész, karnagy, valamint zeneszerző — a fasizmus éveit leszámítva — egészen 1948-ig kiélhette sokirányú művészi ambícióit. Különösen jeles művészekből álló szalonzenekarával szerepelt sűrűn a magyar rádió zenei adásaiban. Goiten Frigyes, Kerpely Jenő (a világhírű Waldbauer-kvartett tagja), d.r. Herz Ottó, Kósa György, Dénes Vera stb. voltak zenekarának tagjai. Gazdag és sokoldalú tevékenység közepette ünnepelhette meg 1938. január 9-én a Zeneművészeti Főiskola nagytermében rendezett szerzői est keretében 50. születésnapját. Zeneszerzői működésének 25 éves jubileuma alkalmából 1948. november 7-én a Fészek Klubban köszöntötték egy sikeres szerzői est keretében. Csak 65 éves korában, 1955-ben kérte nyugdíjaztatását. Tanári működését azonban mindmáig nem hagyta abba: a KISZ Központi Művészegyüttesénél kamatoztatja kivételesen gazdag zenepedagógiai tapasz, talatait. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1975-ben a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta Losonczy Schweitzer Oszkárnak eredménydús munkássága jutalmául. Az emberi-művészi életmű elismerésé, nek éveiben még az az öröm is érhette a losonci származású hegedűművészt, hogy újból rátalálhatott szülővárosára. A CSE- MADOK helyi szervezetének meghívására 1976. december 5-én, 87 évesen önálló hangversenyt adott a városháza dísztermében — a zenekedvelő közönség nagy ünneplésétől kísérve. Vígh Károly
