Irodalmi Szemle, 1980
1980/2 - MŰHELY - Molnár László: Bánlaky Pál — Varga Csaba: Azon túl ott a tág világ
Molnár László BÄNLAKY PÄL—VARGA CSABA: AZON TÜL OTT A TÄG VILÁG „A kakas peckesen hága jel szemétdombjára, s széttekintve udvarnyi birodalmán, büszkén kukorékolá: Hatalmam véghetetlen, úr vagyok a szemétdombon s az egész udvar feletti Am egy arra cikázó fecske megszólitá: Ostoba! Nem veszed-e észre, hogy birodalmad csak a kerítésig terjed, s azon túl ott a tág világ, melynek te mit se számítasz?” (Allatmese Fáy András Modorában) „A keresztorrú a szárnyas tanács elibe idéztetik egykor. Nagy vádak adatták be ellened — szólnak hozzá. — Te télen költesz, nem, mint a többi madár, és orrod keresztbe kanyarul, nem, mint a többi madaraké! Nem mentheté a vádlott magát, s egész faját egyenlő szájjal pusztulásra kárhoztatták. Külön válni, habár józanabbul is, a többiektől, oly vétek az emberek előtt is, melyet ritkán szoktak megbocsátani a különbözőeknek.” (Fáy András) Ez a könyvből választott két rövid mese valószínűleg elég jól jellemez egy társa- dalomlélektanilag is behatárolható jelenségkört, amelynek kialakulása bizonyos körülmények között csak külön erőfeszítéssel kerülhető el. A könyv első részét alkotó A v*d0k:seg tünetei című tanulmány Bánlaky Pálnak olyan kísérlete, amely e jelenségek feltárása, rendszerezése, okfejtése révén az egészségtelen légkör megszüntetését célzó közgondolkodás útjára vezeti az olvasót. A vidékiségként jellemzett kisvárosi életmód lelki egészsége azért is fontos számunkra, mert a csehszlovákiai magyarság etnikai területén csak két nagyváros (Pozsony, Kassa) és mintegy húsz-huszonöt kisváros van (ahol a hazai magyar értelmiség túlnyomó része — tanárok, mérnökök — él és dolgozik). Bár Bánlaky magyarországi kisvárosokban végezte fölmérését, de a történelmi-társadalmi-gazdasági fejlődés régebben azonos, illetve (hatvan éve) hasonlatos volta, valamint a kisváros, mint jellegzetes csoportrendező körülmény okából miránk is vonatkoztatható konzekvenciákkal bír. Bár a jelenségek bizonyos személyiségbeli gyengeségek hibájából (ilyen például a hiúság, önzés, karrierizmus, despotizmus, képmutatás, önteltség stb.) máshol is föllelhetők, de a vidékiség szükségszerűen kikényszeríti azokat az alakulatokat, amelyekben a kiforratlan vagy gyengébb személyiség törvényszerűen deformálódik (lásd: Aki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók vagy Kutyák közt ugatni becsület), illetve előnybe részesíti a megalkuvó, képmutató, anyagias magatartást. Hiába küzdenénk e jelenségek ellen, az olyan mintha ■a giccset a kertitörpék szétzúzásával akarnánk megszüntetni. Nem a lázat kell lenyomni, hanem a beteget (életformát, -stílust) meggyógyítani, a létrehozó körülményeket megváltoztatni. Ehhez teszi meg helyettünk az első lépést a könyv. A vidékiség tehát „egy meghatározott minőségű élet- és gondolkodásmód, sajátos magatartás-(személyiség-)modell”. Ennek eredője egyrészt a kisvárosokban élt úri középosztály szokásainak „átmentése”, konzerválása, másrészt az, hogy a kisváros egy bizonyos végzettségű szakember számára legfeljebb egy-két munkalehetőséget kínál, tehát j választékhiány tereli kényszerpályára) s ennek újabb következménye, hogy még
