Irodalmi Szemle, 1980
1980/2 - Simkó Tibor: Guadalupe fehér virága — II. (dráma)
MARJORIE Persze. Építkezik. (Hosszú csönd. Kölök az evőeszközzel játszik az asztalon, Marjorie a rózsát forgatja a kezében/ KÖLÖK Mért nem teszed bele a vízbe? (Az asszony visszadugja a virágot az üvegbe. A fiú tovább babrál az abroszon) Sok pénze lehet, ha építkezik. MARJORIE (némi elismeréssel a hangjában) Az van neki. Pénze, az van. KÖLÖK És ennek? Akivel most Jársz? MARJORIE Úgy látom, ö sincs szűkiben. Velem legalábbis nem sóher. KÖLÖK (újabb csönd után) Ott még nem voltál nála? A Fővárosban? MARJORIE Még nem. Most készülök oda. Veszek ki szabadságot. KÖLÖK Összeházasodtok? MARJORIE /eltűnődve) Nem tudom. (Ismét szünet. Kölök fölkel, leakasztja a gitárt, leül. Meg-megérinti a húrokat, de nem játszik) KÖLÖK (hirtelen fölkapja a fejét, belenéz az asszony arcába] Én is úgy elmennék veled! MARJORIE (meghökken) Velem? Hova? KÖLÖK El. El innét. A Fővárosba. MARJIRIE Te? Mihez kezdenél ott? KÖLÖK Nem számít. Akármilyen melót elvállalnék. MARJORIE (értetlenül nézi) Van szakmád? KÖLÖK Nincs. De melózni tudok. MARJORIE És a lakás? Hol laknál? KÖLÖK (tanácstalanul) A... a többi melós hol lakik? MARJORIE Az más. Ha van munkád, szállást is könnyebben kapsz, de amíg nincs, addig mi lesz? A lakáshoz pénz is kell. KÖLÖK (kétségbeesetten bámul Marjorie-re. Egy ideig hallgat, aztán) De én el akarok menni! MARJORIE Itt is elmehetsz, nem? KÖLÖK Itt? Hova? MARJORIE Akárhova. Melózni. KÖLÖK Akkor is Apafejjel maradnék .. . MARJORIE Miért? Ha nem akarsz, ki kényszeríthet rá? Ez itt úgyse lakásnak való. KÖLÖK De Apafejnek ígértek rendes lakást. MARJORIE Akkor meg örülj neki. Hányan elvállalnák az öreget) csakhogy a lakásához jussanak. KÖLÖK (indulattal) Nekem nem kell a lakása! Elegem volt belőle! (Hallgatnak. Kölök töprengve nézi a padlót. Hirtelen eszébe jut valami) KÖLÖK (bizakodva tekint Marjorie-re) Ö nem segítene? MARJORIE (nem érti) Apafej? KÖLÖK Dehogy. A haverod. MARJORIE (néhány pillanatig kételkedve nézi a fiút, majd vállat von) Tudom is én?... KÖLÖK Mit gondolsz? Szóljak neki? MARJORIE (kis szünet után) Miattam... KÖLÖK (a gondolat szemmel láthatóan lázba hozza) Mikor találkoztok legközelebb? MARJORIE (az órára pillant) Azt mondta, egy órán belül itt van. KÖLÖK (izgatottan) Itt? MARJORIE A torony alatt. KÖLÖK (fölugrik, örömtől sugárzó arccal) Akkor még ma beszélek vele! MARJORIE (elgondolkodva) Előre azért ne nagyon örülj. KÖLÖK Miért? MARJORIE Csak . . . KÖlÖK (leül az ágy szélére) Ha lemennék hozzá és szépen megkérném, talán segítene... (Az asszonyhoz fordul) Milyen ember? Kedves? MARJORIE Hozzám kedves. KÖLÖK (egy darabig hallgat, aztán föláll. Élénken) Beszélek vele. Megkérem, hogy szerezzen nekem állást. És talán... Talán azt is megengedné, hogy nála lakjak... (Az ajtó felé fülel. Odalent Apafej a kutyát szólongatja) Már jön.
