Irodalmi Szemle, 1980

1980/1 - Duba Gyula: Lőrincz Gyula jubileuma

a „magyar néptörténelem” fogalmával, míg A tornóci népmanifesztáciő elé című cikkében arról ír, hogy „Csehszlovákia határának védelme ma már nem jelenti csak a cseh és a szlovák nemzet fennmaradásának védelmét, hanem az egész Duna-medence és Kelet-Európa kis nemzeteinek sorskérdése lett” (Magyar Nap, 1938. aug. 7.). Idézzünk még egy korabeli írásából, A statútum és az értelmiség címűből, melyben a nemzetiségi kérdésnek a pártviták általi befolyásolásával szembehelyezkedve így írt: „A nemzetiségi kérdés megoldása az egyetemes magyarság érdeke, és nem egy osztály, felekezet vagy politikai hovatartozás függvénye. Tehát a nemzetiségi kérdés megoldása csak akkor és csakis úgy lesz tökéletes, ha abból nem marad ki egyetlen magyar sem” (Magyar Nap, 1938. jún. 25.). S alább: „A magyar kultúrát az egész magyarság közkincsévé kell tenni.” Ezek az írásai a polgári politikai pártok vetélkedéseinek, „voks- gyűjtés”-einek a légkörében születtek, eszményeik és logikájuk az össznépi méretekben látó, szocialista gondolkodás szempontjait tükrözik. írójuk akkor is kisebbségi alapkérdést érint, amikor megállapítja, hogy az általános „tülekedésben” „sajnos valaki hallgat mélyen, csendben, magába roskadtan: a magyar entellektül, a magyar szakember”.

Az idézetek, a téma- és gondolatkörök az első köztársaság utolsó éveit idézik és egy kisebbségi nemzedék élettapasztalatainak summáját, mely nemzedék nagyrészt apái ellenében alakította ki öntudatát és jövőképét. Lőrincz Gyula ekkor már a kommunista párt politikájának elkötelezettje, már évekkel azelőtt Fábry Zoltán Az t/f-jában konkrét eszmei feladatokat teljesít rajzaival. Szocialista meggyőződése egyértelműen szembeállítja a fasizmussal, s a nemzetiségi kérdésben való tisztánlátása a Felhívás a Csehszlovák Köztársaság védelmére című kiáltvány egyik aláírójává teszi, hogy Fábry és Forbáth — s mások — társaságában a háborúval szemben a béke oldalán és a faji, nemzeti szenvedélyek ellenében a demokrácia és nemzetköziség mellett tegyen tanúbizonyságot. Ha ma tudatosítjuk a korszak eszméinek és történelmi erőinek torzulásait, látnunk kell, hogy ez a kiállás mély erkölcsi elkötelezettséget és felelősséget követelt, melynek népközösségi értelemben is súlya van. Történelmi tisztánlátást bizonyít. Hagyomány, melyre építeni lehet. És bizonyíték a kisebbségi-nemzetiségi identitás kérdésében: olyan önálló döntést és felelősségvállalást igényelt, amelynek egyedisége és eredetisége — különössége — kétségtelen.

Lőrincz Gyula a második világháború idején Budapesten élt, 1946-ban tér vissza Csehszlovákiába. Kisebbségi tapasztalatai, a politikus-művész eszmevilága és szocialista elkötelezettsége meghatározták, hogy az újjászerveződő nemzetiségi kultúra vezető tényezője legyen. Végeredményben a csehszlovákiai magyar nemzetiség-modell egyik — közvetett — szövegezője. Kultúrpolitikai szerepét az határozza meg, hogy a nemzetiség

— úgy is, mint egyediségét, másságát védő közösség — része a társadalomnak, a nagy egésznek, közigazgatási, gazdasági és politikai igényei azonosak a népközösségével, a többiektől eltérő igényei, melyekhez jogokat formál — mint szubjektum — kultúrája és nyelvi léte védelmében és ápolásában nyilvánulnak meg. Lőrincz Gyula az Új Szó főszerkesztőjeként, a CSEMADOK vezetőjeként, központi társadalmi és politikai szervek tagjaként végezte kultúraszervező munkáját, míg magát a nemzetiségi kultúrát, mint alkotó művész és közíró gazdagította. Az Irodalmi Szemle is sokat köszönhet neki: első szerkesztőbizottságának tagjaként ott volt indulásánál. Könyvkiadónk számára készített kötéstervei és borítói ennek a tipográfiai műfajnak eredeti, nemzetiségi jellegű darabjai. Plakátjai életünk vizuális esztétikumába a szlovákiai magyarság szín- és formakultúrájának elemeit vitték be. Jellegzetes alkotásai — olajképei, rajzai — hazai és külföldi kiállításokon képviselték kultúránkat.

Hét évtized áll ma Lőrincz Gyula mögött. Ebből egy teljes — történelminek mondható — fél évszázad a szocialista nemzetiségi kultúra megteremtésében és szolgálatában telt el életéből. Tisztelet és elismerés illeti érte.

Duba Gyula