Irodalmi Szemle, 1980
1980/10 - FIGYELŐ - Dénes György: Sediánszky János: Jó reggelt, Európa!
Sediánszky János: Jó reggelt, Európa! A Gondolat Kiadónál jelent meg e kis formátumú könyv Utak és találkozások alcímmel. Írójuk, aki annak idején rádió- előadásokban is beszámolt európai kalandozásairól, tulajdonképpen a szellsm sétájára invitál meg bennünket ebben a különös könyvben, amelyben a hatvanas-hetvenes évek kiváló íróival és művészeivel vált szót. Emberi közelségbe kerülünk André Maurods-szal, Dürrenmattal, Aragon- nal, Vercors-szal, Bella Ahmadulinával, Böllel és más írókkal, ugyanakkor elvillan előttünk Juliette Gréco profilja, az interjúban szót válthatunk Mario del Mo- nacoval, a magyar származású Amerigo Tóttal vagy a lengyel Andrzej Wajdával. Nagy földrajzi távolságok találkoznak a könyv fókuszában Örményországtól Izlan- dig, leginkább azonban a franciákból markol az író. A könyv túlnyomó részében párbeszéd formájában rajzolja meg egy- egy találkozás lényegét, amelynek szslle- mi holdudvarában megjelennek mindazok a törekvések; amelyek a megszólaltatott művészt foglalkoztatták, foglalkoztatják. „A kérdező szerepe, a nemzetközi élet egyre fokozódó iramában, eléggé hálátlan: írók, művészek meginterjúvolása, gyakran lerohanása, veszélyeztetve magánéletük nyugalmát, alkotói békéjüket, egyes országokban már ottjártamkor elérte a telítettséget. Ennek következményeit néha viselnem kellett...” — jegyzi meg a bevezetőben Sediánszky. Ennek ellenére nem érezzük e találkozásokban az elsietettsé- get vagy kapkodást, mert az író hangulatteremtő erejével, tárgyismeretével az akkori művészeti és irodalmi áramlatok biztos ismeretében könnyedén elkalauzol bennünket a legfinomabb és legillőbb szellsmi közegben is. Különösen megkapó az emberi szerelmet és szenvedést oly meg- rázóan sűrítő beszélgetés Aragonnal, aki elhunyt feleségéről, Elsa Triolet-ről emlékezik a fájdalom szavával. „Az éjjeli Párizs” sziporkázóén életes kép, mintha az ezeregy éjszaka elevenedne meg bennük. Érdekes a Pierre de Boisdeffrs francia irodalomtörténésszel való szóváltás, akiről Francois Mauriac ezt írja: „Boisdeffre nem hisz abban, hogy a modern szerző épp attól csodálatos, mert semmi mondanivalója nincsen, vagy mert a mesterségbeli tudástól úgy fél, mint a tűz,tői. Sem trükk, sem talmi csillogás nem vezeti félre, komolysága a klasszikusokéra emlékeztet.” Sediánszky a Moszkva mosolya című fejezetben Ahmadulinát faggatja, aki szinte egy lélegzetvételre meséli el, hogyan lett költővé. Különös és izgalmas az emberkerülő és szkeptikus Moraviával való találkozása, vagy a jereváni Szilva Kapu- ti-kjan költőnővel töltött idő, aki kétezeréves örmény verset olvasott föl a szerzőnek egy Ihletett percben. Betekinthetünk a híres művész-rendező, Barrault színházába, a Recamiér Színházba, illetve a színházat mozgató elvekbe és elgondolásokba, a színjátszást felfrissítő törekvésekbe. Sediánszky könyvétől ne várjuk a teljesség igényiét, egy hiánytalan szellemi körképet a hatvanas-hetvenBs esztendőkből. írásai állomások a szellemi áramlások térképén, olyan állomások, amelyek körül ott lélegzik mégis Európa, kínjaival, küzdelmeivel, balsikereivel és győzelmeivel, az emberi gondolat és szépség lüktetésében. Dénes György
