Irodalmi Szemle, 1980

1980/10 - LÁTÓHATÁR - Hykisch, Anton: Mesterek kora II (regényrészlet)

— Könnyebben, fiacskám... Sebestyén emlegette magát a halála előtt —, folytatta a fafaragó, és a sötétben csak a három női szempárt látta. — Sebestyén mester a lelkemre kötötte, keresd fel egyszer Selmecbányát és az én legkedvesebbjeimet, a feleségemet, a lányomat, a testvéreimet... — Gergely felvetette láztól égő szemét: — így mondta? A testvérei met? — Jorg bólogatott, és kezét a bányász homlokára tette. Azután folytatta: — Add át üdvözletemet a legfiatalabbiknak, Gergelynek. Mondta, hogy gyönyörűen hegedült, Gergely bácsi... — A beteg fulladozni kezdett. A fafaragó keze tele lett nyállal, de nem húzta el a beteg arcától. Mintha mindezt már átélte volna. Viskó, áporodott levegő, haldoklók hörgése, de ott ráadásul még hal is bűzlött. És a kapukat nyikorgatta a tenger felől fújó szél. Nem mozdította a kezét, és csak mesélt az ágyon fekvő erőtlen embernek, nem törődött sem a két ringhürger dáma, sem a Jövendő özvegy jelenlétével, ujjaival mintegy magába szívta a bányász fejének domborulatait. A beteg arcát hideg veríték és könny lepte el. — A hegedű, a hegedű a tied, fiam... Férfi nehezen hal meg, ha nincs mellette férfi, jó, hogy eljöttél, azt akartam... — Jorg ujjai alatt hirtelen megmerevedett az emberi arc, nem volt ereje elhúzni a kezét, lassan, elkeseredetten simogatta az arcot, az ajkat, az orrot, a szemhéjat, a homlokot, a drót- szálú hajat, ujjhegyei tapogatózva reszkettek az arccsontokon.

Az asszonyok sírva szaladtak ki a levegőre. A fafaragó ujjai a már keményedő anyagon doboltak.

Katalin egy fenyőfa alatt szipogott.

Ulrika sápadtan állt a fafaragó mellett:

— Miért mondtad, hogy Sebestyén a halála előtt üdvözletét küldte neki? Igaz ez?

— Nem — felette Jorg. A patríciusok mélyebben fekvő városát nézte. — Csakhogy otthonról, egy ugyanilyen viskóból tudom, hogy az embert a halál küszöbén már csak a szép szó vigasztalhatja, legyen az bár áltatás.

Az anya és lánya szótlanul elindult lefelé a kecskebogyóval teleszórt ösvényen. Jorg, a hegedűvel a hóna alatt, mögöttük lépdelt.

L. Gály Olga fordítása