Irodalmi Szemle, 1979

1979/6 - ÉLŐ MÚLT - Szénássy Zoltán: Móricz Zsigmond szlovákiai útjainak sajtóvisszhangjából

között első helyen áll Kolozsvár, elsősorban a Helikon Jóvoltából.” A szerkesztő ezután a szlovenszkói magyar irodalomra terelte a szót. Móricz különösen nagyra értékelte Mécs Lászlót, Tamás Mihályt, a munkácsi Simon Menyhértet és a kassai Darkó Istvánt. De kitűnő tájékozottságról vallott a szlovákiai magyar sajtótermékek értékelésével is. Különösen a losonci A Mi Lapunk-at dicsérte: „Nagyon bátorhangú, jó vezércikkei vannak a Mi Lapunknak, igazán jól csinált ifjúsági lap. Majd Írok belé valamit.”

Pozsony után Léva következett április 8-án. Az itteni előadásról a PMH IV. 10-i száma értesít. A cikk visszaemlékezéssel kezdődik, (1917-ben Móricz egy lévai szereplésekor) az írót az ottani Reviczky Társaság tagjává választották. Fogadása, akárcsak másutt, pazar volt. A vasútállomáson magyar diákküldöttség üdvözölte és a város legszebb leánya, Guba Juci köszöntötte virágcsokorral. A művészházaspár szállodai szobáját virágdíszbe öltöztették. „Este a városi színházban nagy számú közönség gyűlt egybe az előadás meghallgatására. Sokan jelentek meg vidékről is, sőt a messzi Nyitráról is — ahol tilos a magyar előadás — eljöttek Móricz Zsigmond tisztelői. Előadás előtt Schú- bert Tódor, az elnémult Reviczky Társaság örökét betöltő lévai kaszinó nevében üdvözölte a vendégeket. Az üdvözlő beszéd vége zúgó tapsorkánba veszett... A művészházaspárt a közönség percekig tartó viharos ovációban részesítette és számtalanszor hívta ki.”

Természetes, hogy a lévai helyi lap, a „Bars” is méltatja Móriczék föllépését. Április 10-i számában így ír: „Móricz Zsigmond „Az író és írás” címmel tartott szabadelőadásában céhbeli intimitásokat adott élvezetesen. Bemutatta az írás keletkezésének indító okait, feltárta azokat a lelki motívumokat, melyek egy költeményt vagy regényt az íróban életrekeltenek.”

Az előadókörút következő állomásaként Losonc következett. A losonci közönség érdeklődéssel várta Móricz előadását, mivel alig két héttel az előadás előtt jelent meg „A Mi Lapunk”-ban az író „Gyalogolni jó” című cikke. S ezzel mintegy formát adott a Sarlós mozgalom megindulásához. Az előadást Losoncon a városháza dísztermében tartották. Az óriási érdeklődésre jellemző, hogy az irodalmi estre szóló jegyek már napokkal előbb elkeltek. A művészpárt Scherer Lajos köszöntötte, és a város nevében egy ezüstbabérkoszorút nyújtott át Móricz Zsigmondnak. A losonci hölgyek képviseletében Chlumecký Bözsi virágcsokorral köszöntötte Simonyi Máriát. A PMH április 13-i száma az irodalmi estet követő összejövetelről így tudósít: „A magas színvonalú irodalmi estet egy elő nem készített barátságos összejövetel követte a Kalmár-féle vendéglőben, ahová a művészpár vacsorázni ment. Móriczék tisztelői nagy számban gyűltek ott össze, ahol Sörös Béla ref. lelkész (később püspök), Simándy Pál és Somos Elemér mondottak magas szárnyalású pohárköszöntőket, amelyek után a jelenvolt fiatalság táncra perdült és járta a késő hajnali órákig. A magyar akadémikusok igazán nagy kultúrhivatást végeztek, amikor az elárvult magyar városokba a magyar írás hivatottjait meghívták, akik pezsgő életet keltenek mindenfelé és áldásos esőt hullajtanak az áléit, sivatagba szakadt magyarság lelkére. Móricz Zsigmond és Simonyi Mária losonci szereplése még sokáig, igen soká fog élni a losonciak lelkében.”

Móricz gömöri látogatásának állomásai Losonc, Rimaszombat és Rozsnyó voltak. Rimaszombatban április 11-én szerepelt. A városba utazó író fogadtatása már a feledi állomáson megkezdődött. Itt ugyanis a rimaszombati főiskolások küldöttsége, illetve Boross Zoltán üdvözölte, aki a „Levélféle Móricz Zsigmondhoz” című Ady-verset szavalta el. Érdemes idéznünk a jelenleg Debrecenben élő Boross Zoltán visszaemlékezéseit. „Lendítő erővel hatott életemre Móricz Zsigmond első csehszlovákiai látogatása. A feledi állomáson a gömöri fiatalság nevében a hozzá írt Ady-vers citátumával köszöntöttem. Rimaszobatban a sallangos magyarság akkori városában — ahogy a várost Jócsík Lajos nevezte — fáklyásmenet és osztálynélküli lelkesedés fogadta Móricz Zsigmondot. Ady Endréről tartott előadását meg kellett ismételni. A már akkor ellenünk szervezkedő klerikális reakciónak Móricz Zsigmond tekintélye, Ady-imádata, — mert Zsiga bácsinak Ady Endre táltos volt és nem ember — torkán forrasztotta a szót. Hiába papolták ki Győri Dezsőt a feledi reformátusok templomában, a „Kisebbségi géniusz” kiáltványa, a forradalmi Adyt felmutató cikkei miatt, a fiatalság mégis Ady forradalmi magyarsága mellé állt, mert hitében a fiatalságot, Móricz Zsigmond megerősítette.” Idézzük ezek után a PMH április 14-i számából „Rimaszombatban a pályaudvart az érdeklődők százai lepték el, és a vonat berobogásakor harsány éljen köszöntötte