Irodalmi Szemle, 1979
1979/6 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Móricz Zsigmond és csehszlovákiai kapcsolatai
nagy szeretet és népszerűség övezte, s néhány helyen a műsort meg kellett ismételni. A legforróbb sikert Simonyi Mária szülővárosában, a sarlós mozgalom kibontakozásában fontos szerepet betöltő Érsekújvárban érték el, ahol Móricz először járt. Itteni látogatását egy, a Nyugatban megjelent írás, az érsekújvári Péróról szóló riport [Mai cigány- kérdésI is emlékezetessé teszi. Az előadóesték jövedelmét az író a csehszlovákiai magyar egyetemisták Pozsonyban, Prágában és Brűnnben működő diákmenzáinak ajánlotta fel. Mint Vargha Kálmán találóan írja: Móricz számára a csehszlovákiai magyar kisebbséggel, főleg az ifjúsággal való találkozása „nagy élmény, belső, meggyőződésbeli dolgaira is kiható új tapasztalat volt”. Felrázó élményeiről és felismeréseiről odahaza is beszámolt. „A szlovenszkói magyar ifjúság az ottani magyarság legmegbízhatóbb rétege — írta az Oj generáció című cikkében. — Ha tárgyalásba akar valaki kezdeni egy teljesen komoly elemmel: a fiatalsággal kell kezdenie. Legnagyobb emlék s legszebb eredmény számomra, hogy ezzel az ifjúsággal megismerkedhettem. Az apák szinte álomvilágban élnek, a régi emlékek regösei és lovagjai; a fiúk a mai élet egyszerű komoly munkásai”. Természetesen a bontakozó csehszlovákiai magyar irodalmi élettel is élénk kontaktusba került Móricz. A Prágai Magyar Hírlapban közölt cikkében /Oj magyar irodaimaki a kisebbségi magyar irodalmak színrelépését a következőképpen konstatálta: „A szomszéd államokban élő magyarság egészein speciális politikai, gazdasági, s kulturális helyzetbe került, s megszületett a saját életének az érzése, tudata s hangja”. A fiatal csehszlovákiai magyar írók közül Darkó Istvánra, majd az 0j arcú magyarok költőjére, Győry Dezsőre figyelt fel különösebben. Győryt — mint tipikus politikai költőt — a Nyugatban írt cikkében Ady leghivatottabb utódjának nevezte. Későbbi látogatásai során kedves találkozása volt a parasztíró Sellyei Józseffel. Amikor a Nyugatot Babitscsal együtt szerkesztette, helyet adott a mi íróink alkotásainak is. Kapcsolatai az itteni magyar sajtóval is élénkek s gyümölcsözőek voltak. Látogatásainak mindig nagy sajtóvisszhangja volt, s a csehszlovákiai magyar lapok — különösen a Prágai Magyar Hírlap, a Reggel, később pedig a Magyar Újság és a népfrontos Magyar Nap — szépirodalmi alkotásaiból is sokat közöltek. A Prágai Magyar Hírlap 1927 szeptemberétől — a Pesti Naplóval párhuzamosan — folytatásokban hozta az Úri murit. A harmincas évek elején is többször átjön Móricz, néhány esetben akkor, mikor Simonyi Mária színházi vendégszereplést vállal. Simonyi és Ascher Oszkár 1930 februárjában aktívan részt vettek a kassai és az eperjesi előadóestéken. Májusban Móricz a Szentiváni Kúria elnevezésű ismert irodalmi összejövetelnek volt egyetlen magyar- országi meghívott vendége. Erre a sikertelen szervezkedési kísérletre — melyre az Erdélyi Helikon példája adott ösztönzést — nagy várakozással tekintett, s a Nyugatban ismertető és népszerűsítő cikket írt róla. A harmincas évek legjelentősebb látogatására 1930 novemberében a Sarló meghívása alapján került sor. Ekkor először Pozsonyban tartott előadást, majd Prágába utazott, ahol az ott tanuló magyar egyetemistákon kívül találkozott a cseh és a szlovák irodalmi körökkel is. Az YMCA székhazában tartott irodalmi esten — melyen többek között jelen voltak Pavol Bújnák és Emanuel Rádl professzorok, a Pen-klub képviselője és a prágai magyar köveit — Neubauer Pál németül tájékoztatta a megjelent cseh, szlovák ős német vendégeket Móricz munkásságáról. Maga Móricz két előadással lépett fel; az egyikben az irodalom korszerű feladatairól beszélt, a másikban pedig egy általa rendkívül nagyra becsült XVI. századi magyar művet: Bornemisza Péter Elektra-átdolgo- zását méltatta. A prágai előadás nagy sajtóvisszhangjából a Štefan Letz által készített interjú emelkedik ki (Móricz Zsigmond propagátorom Československo—maďarského zblíženia), mely az Elánban jelent meg. Móricz Letznek arról is említést tett, hogy 1916-os árvái látogatása idején bemutatták Hviezdoslavnak. A kulturális közeledés kérdéséről többek között ezt mondotta: „Én keresem az útját a csehszlovák—magyar közeledésnek. Terjesztem például azt a gondolatot, hogy a csehszlovák festőművészek rendezzenek kiállítást Budapesten, a magyarok pedig Prágában. Beszéltem már erről a tervemről Stra- kával, a csehszlovák követség sajtóelőadójával Budapesten, aki ezt melegen fogadta”. Prágából hazatérve Móricz Az irodalom és a „faji jelleg” címen egy Négyessy Lász
