Irodalmi Szemle, 1979
1979/1 - NAPLÓ - Rákos Péter: Népek, hidak, városok
lehet és kell, de idejegyezhetjük azt a szembetűnő, némileg paradox jelenséget, hogy míg a Nyugat, amelyet éppen keletkezése idején s hőskorában üldözött a vád, hogy idegen, külföldi példák sugallatára hallgat, lázadásában is szervesen kapcsolódik a magyar fejlődéshez, modern nekibuzdulásához az ősi Hunnia hazajáró leikétől kapva lendületét és korlátait, addig az avantgarde e korlátok átugrásá- val közvetlenül a fejlődés „világvonalába” kívánt beilleszkedni — nem is csak belehordva habját a nagy Óceánba, hanem a kis magyar pocsolya felett elrepülve egyenesen fejest ugrani belé. Ez a fejlődés szükséges láncszeme volt, s nehéz megmondani, mi inkább az igazság: hogy a magyar avantgardizmus szellemét a döntő pillanatban ki kellett vándoroltatni külföldre, vagy pedig, hogy a külföld volt hivatva kiérlelni a magyar avantgardizmus szellemét. A költő Forbáth Imre semmi esetre sem lehetett volna az, aki volt, ha sorsa nem hozza Prágába. Az avantgardisták, akik a magyar katasztrófa tragikumával a szívükben 1919 után külföldre kerültek, írói mivoltukban úgy érezhették magukat, mint Andersen rút kiskacsája, akiről kiderül, hogy voltaképpen hattyú, csak az otthoni baromfi- udvaron nem látszott annak. Mindez azonban tisztítótűz volt, ahonnan mindnyájan megtértek a magyar és közép-európai valósághoz, de nem tértek meg üres kézzel, ami pedig Forbáthot illeti, ő a Prága- élménnyel gazdagodott. S ideérve úgy tetszik, hogy a külföld is: Párizs, Bécs és Prága is megannyi híd volt, híd egy böl- csebb, okultabb, emberibb távlatú hazataláláshoz és haza-találáshoz. Ezt pedig már nemcsak Forbáth Imre emlékének ajánlom, hanem minden és mindenkori prágai magyar egyetemistának, e mindig megújuló, hérakleitoszi folyamként sohasem ismétlődő, és mégis egy önmagával mindig azonos feladat hordozójaként folyvást ismétlődő, örökké ifjú nemzedéknek, hogy éljen ebben a városban nyitott szemmel és nyílt szívvel, egy régi, de el nem avult misszió tudatával és hitével. Rákos Péter
