Irodalmi Szemle, 1979
1979/9 - Kulcsár Tibor: Fábry Zoltán szépirodalmi próbálkozásai
rendszeres közlésekre nem került sor — Fábrynak 1925 decemberéig kilenc írása jelenik meg a lapban. Az 1925. február 20-i számban A babyloni torony18 című recenziója, amellyel más helyen foglalkozunk, és az Utálat19 című karcolata. Ebben az író mélységes felháborodását önti keserű szavakba, felháborodását a kor ellen, az embertársi viszonyok eltorzult formái ellen. A háború már csak alig van jelen, csupán a sorok mögött rejtőző rossz élmény, de minden „utálat” eredője és okozója végső soron mégis csak a háború. Mintha e cikkben hágna tetőpontjára Fábry kiábrándultsága saját kora társadalmából, amely egész az utálatig fokozódik. Szinte minden utálata tárgyává válik, magát az embert is bacillushordozónak nevezi. Egy heti napló20 című tárcája lírai hangvételű személyes élmény felelevenítése ifjú éveiből, álmodozásainak korából. Elhatárolja magát egykori rajongásaitól: „idegen ember régi csodálkozásaidként szemléli csak egykori önmagát, életének azt a korszakát, amikor a mások által ráfogott „embergyűlölő” jelzőt szerette volna visszautasítani. Akkor úgy érezte, nem ő gyűlöli az embereket, de az emberek nem fogadják el őt. Hatásosan megírt kis bűnügyi történet a Sikoly21 című, karcolatszerű írása. Az írás témája: gyilkosság, pénz, rendőrök, halál. Az író kiábrándultán és szkeptikusan, szónoki kérdésfeltevéssel vonja meg a mérleget: ez az élet? Fábry itt az élet egyfajta misztifikálására törekszik, de írása valójában nem több egyszerű gyilkossági történetnél. A Gólyakalija22 lényegét maga az író így fogalmazza meg: „Jól lehet szórakozni, ráborzongani.” Ez az írása a korabeli divatos hullám, a freudi tudathasadás hatása alatt íródott. Fábry egy újsághírből értesül arról, hogy egy Babits Mihály nevű huszti államrendőrségi kézbesítő az alkohol áldozata lett, s a nagy költővel való névazonosság folytán asszociálja előbb a Gólyakalifa című regény tudathasadásos hősét, majd magának a költőnek tudathasadásos énjét. írása végén maga Is elveti képzettársításait: „Budapest — Huszt? Emberileg lehetetlen?” — s bocsánatot kér a költőtől, csak a képzelet játéka volt az egész. Utolsó 1925-ben megjelent karcolata, a Részeg táj23 egy elbocsátott késgyári munkás vízióit írja le, aki az elbocsátás hírére önkívületbe esett, és Fábry szinte elborult lelki- állapotot érezteti szuggesztív expresszionista eszközökkel. Fábry munkásságában a húszas évek derekán már érezhetően csökken a szépirodalmi jellegű írások száma, s egyre inkább kritikái, recenziói, esszéi kerülnek előtérbe. C) VERSEI Fábry megjelent írásai közt 1922-ben a Kassai Naplóban két verset is találunk. A szeptember 17-én megjelent Mai ifjú dalol24 című költeményét a világháború poklából szabadult, új életre vágyó fiatal generáció programversének is tekinthetjük. A bevezető sor, amely a vers folyamán megismétlődik: „Az erdő a hátam mögött zúg” — talán távoli dantei asszociációra utal: a nagy elődtől eltérően költőnk kitalált a nagy sötétlő erdőből, s határozott gesztussal „perces múltját” odadobja „hátra, a háta mögé”. A múlt felszámolása nem könnyű dolog, de a fiatal költő szigorú önvizsgálatot tartva eljut a felismerésig, hogy ezt meg kell tennie: „Tartok magamnézést, kegyetlent, fájót: / Csitítom az erdőt, a vádat, a kísértőt / Vagyok új dolgokra készülőben.../” — „Szégyennel, vétekkel, könnyel, nevetéssel” szabadul mindentől: múltjától, véres kezétől, a háború nyomasztó emlékétől. Már itt, ebben a korai versében megfogalmazza — bár még eléggé bátortalanul és kérdőjelesen — a későbbi tanulmányaiból ismert „változni és változtatni” parancsát: „Mert mindig így volt — mindig így legyen? / Szolga-kényelem után nincsen más hit? / ... én félve nézem a hihetetlent: / lehet-e? /” 18. Kárpáti Híradó, 1925. febr. 20., II. évf. 22. sz., 2. I. 19. ugyanott 20. Kárpáti Híradó, 1925. márc. 8., II. évf. 29. sz., 2—3. I. 21. Kárpáti Híradó, 1925. máj. 24., II. évj. 62. sz., 2. I. 22. Kárpáti Híradó, 1925. nov. 13., II. évf. 136. sz., 2. I. 23. Kárpáti Híradó, 1925. dec. 6., II. évf. 146. sz., 2. I. 24. Kassai Napló, 1922. szept. 17., XXXVIII. évf. 220. sz., 11. I.
