Irodalmi Szemle, 1979

1979/9 - Kulcsár Tibor: Fábry Zoltán szépirodalmi próbálkozásai

A Tábori posta című írását Fábry a vesztett háború magyar emberének szkepticizmusával zárja. A „mit búsulsz, kenyeres” és a „se rokona, se ismerőse” egyre visszatérő motívumaival érzékelteti nemcsak a saját, de egész nemzedéke csalódottságát és kiábrándultságát.

Szomorú szemmel10 című sorozata hat folytatásban jelent meg az 1920. decemberétől 1921. januárjáig terjedő időszakban a kassai Esti Ojság hasábjain. A második folytatást, a Páll Józsefek címűt a cenzúra törölte, majd később, 1923-ban a Prágai Magyar Hírlapban jelent meg. Az egymástól tematikailag különálló, karcolatszerű írások közös nevezője: a világháború után bekövetkezett történelmi-társadalmi helyzet, a magyarság, elsősorban az utódállamok magyarságának sorsproblémái. A Szomorú szemmel egyes folytatásaiban ezek érzelmi-hangulati rögzítésére törekszik.

Az első rész, az Oj Garanvögyi című rövid karcolaténak ihletője Jókai Mór Az új íöl- desúr című regényének egyik főhőse. Garanvölgyi Adám a szabadságharcot követő Bach-korszakban elzárkózva, elszigetelten él ősi családi kúriájában. Az elnyomatás, az osztrák uralom arra késztetik, hogy mindenről lemondva elvonuljon a világtól, csak emlékeinek éljen s álmodozva várja a régi jó idők visszatértét.

Fábry karcolatéban, amelyet az elárvulva váró, szétszórt, szomorú emberekhez intéz, elítéli ezt az elzárkózást és passzivitást. írásainak hőse az új Garanvölgyi, aki Jókai regényhősével ellentétben kilép önrabságából, tudomásul véve a való élet tényeit, a történelmi realitást. „... én tegnap megláttam az új Garanvölgyit. Ma megint hallottam egyről, holnap hármat fogok tudni...” Az író öröme „szomorú és árva öröm”. A Jókai- regényhős sorsának aktualizálásával hazáját vesztett csehszlovákiai magyarság szerinte egyetlen lehetőségét példázza.

Az Elmúlt a Mikulás című karcolatéban a boldog gyermekkor soha vissza nem térő elmúlásának hangulatával — nagyon áttételesen és homályosan — a „csúnya hajnalokra” ébredő író a régi ideálok elvesztéséből fakadó kiábrándultságot érzékelteti.

A cenzúra által törölt Páll Józsefek konkrét politikai tartalmú írás. Páll József hídelvei székely gazdálkodó öngyilkosságot követ el 1918 decemberében, s végrendeletében közli tettének okát: nem bírta elviselni Erdély szomorúságát. Fábry a vallásos emberek meggyőződésével ítéli el az öngyilkosságot mint istennek nem tetsző cselekedetet, ugyanakkor azonban bibliai igazolást és bűnbocsánatot keres és talál istennél a Páll József és a hozzá hasonló öngyilkosok tettére, akik áldozatként dobták oda életüket az oltárra, akik nem farizeuskodtak. Megértéssel és együttérzéssel veszi tudomásul a „marcona nagyúri katonák” és mások, az egyszerű emberek öngyilkosságát, akik az első világháború történelmi-társadalmi változásai után elviselhetetlennek és kiúttalannak látták további életlehetőségeiket és inkább az önkéntes halált választották. A karcolat befejező soraiból a rezignáció és a szkepszis hangulata árad: „Mi pedig, akik fáradtan, élve, remény nélkül, alig hitt hittel vágunk neki a mindennapnak

— nem is vesszük észre, meg se látjuk a kesernyés füstű, furcsa áldozati oltárt, a vad, pogány, halottas engesztelő misét.”

A sorozat legfigyelemreméltóbb része a Tisza István — ingujjban című, negyedik folytatás. Egy német újság Windischgrätz herceg memoárjait ismertetve részletesen felidézi azt az epizódot, amikor a kemény magyar kálvinista dzsentri, Tisza István ingujjra vetkezve a cigányzenekar előtt férfias, vad táncot lejtett.

10. Esti Ojság, 1920. nov. 24., XV. évf. 255. sz., 3. I., 1920. dec. 3., XV. év}. 264. sz., + 1920. dec. 12., XV. évj. 270. sz., 3—4. I., 1920. dec. 24., XV. évj. 280. sz., 3. 1., 1921. jan. 5., XVI. évf. 3. sz., 3—4. I., 1921. jan. 28., XVI. évf. 22. sz., 3. I. — Mind a hat folytatás „stószi” aláírással jelent meg. A Páll Józsefek című 2. részt a cenzúra törölte, az írás helyén a lapban fehér folt található. Később a Prágai Magyar Hírlapban jelent meg 1923. március 22-én. A Fábry-hagyaték anyagában található kis újságkivágáson a következő szerkesztői üzenetet találtuk: „Stószi. A II. sz. „Szomorú szemmel”-t törölte a cenzúra. Legközelebb levél megy.” Egy másik újságkivá- gáson található szerkesztői üzenet szerint: „A VII. sz. szomorú szem cenzúrába ütköző." Az újságkivágás szélén Fábry kézírásával: „Dévény.” Az említett írás kéziratai közt nincs meg. — Könyvben a hat folytatás közül csak az első, az Oj Garanvölgyi, és az ötödik, a Mária, olvasd Arany Jánost című jelent meg a Vigyázó szemmel című kötet 17—18., ill. 20—21. lapján.