Irodalmi Szemle, 1979
1979/8 - FIGYELŐ - Ozogány Ernő: Két könyv Einsteinről
déseket is zárójelbe tesz. Persze ennek is van fonákja, és Heller át is esik a ló másik oldalára. Helyenként ugyanis olyan hosszú a zárójeles betoldás, hogy bár hibátlan a mondatszerkesztés — az egész áttekinthetetlenné válik. Persze az is föltételezhető, hogy Hellernek tudatos fogása ez: a regény modorához, stílusához idomította a nyelvet. Megfigyelhető ez a remek, pattogó párbeszédeken is. Mintha csak magnőfölvételt jegyzett volna le. Az információk tömkelegének túlburjánzása azonban itt is megfigyelhető. Mindent elmondani: ki ne maradjon még véletlenül se az a bizonyos keresett valami, mert hátha épp egy csekélységben rejtezik. Az ember már föladná, mikor aztán mégis összeáll a kép: Heller ezen az átlagos középosztálybeli családon az amerikai társadalom életét példázza. És persze: bírálja. Addig heccelődik, míg közhelyszerűnek tűnik az egész — dehát ez is annak a valaminek a része. A módszer egyértelmű: elkendőzni az igazi érzelmeket. így könnyíteni, önmagát meggyőzni, hogy csak hülyeség az, ami leginkább érinti Slocumot: az első sze- relem, a feleség, akit látszólag csak azért csal meg újra ős újra, hogy meggyőződjön: vele(nála) a legjobb, a gyerekei, akiket okkal félt, mivel nem tartja elég belevalónak őket, miközben tulajdonképpen semmit sem tesz azért, hogy belevalóbbak legyenek, meg pláne a legkisebb fia (az idióta), akinek persze jobb volna meghalni (mert neki nem élet az ilyen, környezetének pedig csak teher). Életében minden előfordul, ami egy átlagos (amerikai) ember életében csak előfordulhat. Átél minden nyilvánvaló és rejtett félelmet: fél a feljebbvalójától, gyermekei elidegenedésétől, a haláltól, az egyetlen, ami különb benne, az, hogy mindent irgalmatlan őszinteséggel, önámítás nélkül kimond. Átlagos polgár, átlagos élet, átlagos gondok — nem történt semmi. Csak éppen az, hogy él. A mai ember életének furcsa-abszurd, helleri apoteozi- sa ez. De végül mégis történik valami, akkor, amikor már nem várja az ember: fia misztikus halála. A fia, akin talán a leginkább csüngött. De vajon meghalt? Mert előfordulnak olyan események, dialógusok is a regényben, amelyeket Slocum csak elképzel. Ráadásul a halál oka annyira abszurd, hogy inkább jelképesnek vélhető: a fia autóbalesetének következménye csak néhány karcolás, a halál a kétségbeesett apa ölelésének nyomán fulladással áll be. S mivel közvetlenül ezelőtt szó esik az egyedüllétről, az ember szükségtelenségéről, hiábavalóságáról, ez a baleset ős ez a halál misztikusan kiteljesíti a fejezet címét: „A fiam nem áll szóba velem.” Ezután már csak rövid, ironikus vég: a hivatalban minden remekül megy, a családban csakúgy, mindenki meg van elégedve. Látszólag tehát minden rendben van, mintaszerűen rendben van — csak bent nem stimmel valami. Hát igen. Valami történt. Vajon mi? (Európa, 1978j Aich Péter Két könyv Einsteinről A világ dolgai térben léteznek és időben változnak. A világmindenséget már az antik filozófusok is a különböző módon keletkező ős különböző módon pusztuló anyagi princípiumnak („arkhé”) képzelték el. Több ezer éves tehát az a nézet, hogy a három legfontosabb fizikai (és filozófiai) alapkategória az anyag, tér és idő. Mivel olyan kategóriákról van szó, amelyek a mindennapi élet eseményeihez is szervesen kapcsolódnak, a legszélesebb közönségnek is mindig határozott elképzelése volt róluk, ezért — mint ahogy a XX. század kiváló fizikusa, Max von Lause találóan megjegyzi — az ókortól napjainkig a nyilvánosságot a fizikai felfedezések közül a tér és az idő megszokott szemléletébe való beavatkozás izgatta a legjobban. A tudományok, különösképpen a fizika fejlődése időnként kikényszerítette e három alapkategória pontosítását, a legújabb felfedezések szerinti átfogalmazását és ezek nyomán a róluk kialakított szemlélet megváltoztatását. A XIX. század fizikája annyira egységesnek és befejezettnek tűnt, hogy sok jeles tudós kizártnak tartotta a fizika további gyors fejlődését és a minőségbeli változást. Nem csoda, hogy Albert Einstein felfedezései és merőben új szemléletmódja a tudományos elismeréssel szinte egy-
