Irodalmi Szemle, 1979
1979/8 - ÉLŐ MÚLT - Bátky László: Fábry Zoltán, a kommunista stószi bíró
mások, s ezért Lőrincz Gyula is csak később lett a párt tagja. Fábri István ezt így jellemezte nekem: „Fábry Zoltán azért nem volt a párt tagja, mert a párt legjobb agitátora volt. Ezt mindenki elismerte róla, és elismerték ellenfelei, Masarykék is.” Hadd jellemezzem egy esettel, milyen agitátora volt Fábry Zoltán a kommunista pártnak. 1931 elején, a községi választások előtt Fábry Zoltán előadói körúton volt Kárpátalján. S az eredmény? Az ungvári rádió kommentálása: Kárpátalján még az ég is vörös! És ismét az eredmény? Mindazokban a helységekben, ahol Fábry Zoltán járt, a képviselői mandátumok többségét a kommunisták szerezték meg! Hát ez volt Fábry Zoltán, a kommunista agitátor, ez volt, mert ő nemcsak lázadni tudott a kapitalizmus, a burzsoá hatalom ellen, hanem lázítani is! És a kommunista pártnak ilyen emberre volt szüksége! Felmerül a kérdés, ha Fábry Zoltán ilyen veszélyes ellenfele volt a burzsoá hatalomnak, akkor az miért engedte szabadon mozogni? Azért, mert ott volt a: via Košice! — amivel Lőrincz Gyula oly találóan Jellemezte Fábry Zoltán életművét az író temetésén. Fábryhoz hozzányúlni? De hiszen akkor megmozdul Európa, megmozdulnak a világ legjobbjai, tiltakozik Thomas Mann, Henri Barbusse, Stefan Zweig, Romain Rolland, tiltakozik a világ színe-java, és ezt az újdonsült masaryki demokrácia nem engedhette meg magának. FÄBRY ALKALMAZTATÁSA ÉS NYUGDÍJAZÁSA Ügy vélem, el kell még mondanom Fábry alkalmaztatásának és nyugdíjazásának körülményeit is. Mint már másutt említettem, először a Fáklya, majd utána az Oj Szó szerkesztőségének volt az alkalmazottja — belső munkatársi viszonyban. Mindkét esetben az a gondolat vezetett bennünket, hogy tőlünk telhetően segítsünk Fábry megélhetésén. (Akkor könyvei még nem jelentek meg, a honorárium pedig kevés volt még akkor is, ha a legmagasabbat fizettük is neki). Szóval legutóbb az Űj Szó szerkesztői állományában volt alkalmazási viszonyban. Kapta a fizetést, cikkeiért pedig honoráriumot, — azt hiszem, különösebb gondjai nem voltak. Ám nem emlékszem már, hogyan, de megállapították, hogy Fábry alkalmazása így nem szabályos, feleslegesen helyet foglal az állományon felül. Dénes Ferenc, az Új Szó akkori főszerkesztője jött a hírrel, s egyetértettünk abban, hogy Fábryt nem szabad megélhetés nélkül hagynunk. így született meg a gondolat, hogy nyugdí- jaztatni kellene. Igen ám, de Fábry alkalmazásban azelőtt nem volt, hogyan nyugdíjaz- tassuk tehát? Dénes vállalta, hogy megpróbálja ezt elintézni Matej Lúöannál, aki akkor művelődésügyi megbízott volt. Néhány héttel ezután egyszer bejött hozzám egy elvtárs, már a nevére nem emlékszem, bemutatkozott, s mondja, hogy Fábry nyugdíjának az ügyében jött. Azt válaszoltam neki, hogy ezt beszélje meg Dénes elvtárssal, ő intézi Fábry ügyét. Azt felelte, hogy tőle jön, ő nagyon örül annak, hogy Fábry nyugdíja elintéződik, s azzal küldte hozzám, a hogyant és a mennyit beszélje meg velem. Rövid ideig gondolkodtam és megkérdeztem, mennyiről lehet szó? Az elvtárs azt mondta, hogy Lúčan elvtárstól felhatalmazása van arra, hogy az összegről mi döntsünk. Fábrynak nálunk 1600 korona fizetése van, mondtam én, sokkal kevesebb a nyugdíja sem lehet, én 1400-at javasolnék. Szó nélkül beleegyezett és másnap felhívott telefonon, hogy Lúčan elvtárs üzeni, minden rendben van. Én pedig telefonon felhívtam Jozef Való elvtársat, akt akkor a Nyugdíjintézet igazgatója volt, s megkértem, hogy Fábry nyugdíját intézzék el soron kívül. Ő ezt nemcsak vállalta, hanem örült, hogy Fábry Zoltánért tehet valamit. Fábry aztán tovább írta cikkeit, kapta a nyugdíjat, nemsokára az első kötete is megjelent — gond nélküli megélhetését biztosítva láttuk.
