Irodalmi Szemle, 1979
1979/8 - LÁTÓHATÁR - Ballek, Ladislav: A segéd — I. (regényrészlet)
Ladislav Ballek A SEGÉD I* Hétfő volt, hajnali három, Riečan éjjeliszekrényén, a porcelán kistányéron berregni kezdett az ébresztőóra. Riečan felriadt, gyorsan elhallgattatta a vekkert, és ránézett alvó feleségére. Riečanné nem is moccant. Riečan egy darabig ült az ágy szélén, meresztette szemét a tömör sötétségre, és hallgatta, hogyan süvít odakint a szél. Már előre reszketett. Fel kellett kelnie, jönnek a fuvarosok, pénteken a nagypiacon megrendelt még két szekér fát. Keveselte a meglevő készletet, mert ezen a télen, kiszámította, tíz helyen is kell majd fűteniük. Ennyi tűzhely sok fát megemészt! Megvan az új ház, négy nagy hályha, kandalló, nagy konyhai takaréktűzhely; fűteni fognak, természetesen, a feldolgozóban is, de nem hagyhatják fűtés nélkül ezt a lakást se, amelyet a Park utcába való átköltözés után átengednek Volentnak. Télre az éléskamra is tele kell hogy legyen. Valószínűleg mihamar két személlyel szaporodik a ház népe. Volent unszolja, hogy fogadjon fel inast, a felesége meg szolgálót követel. Már előre tudja, hogy eleget tesz kívánságuknak. Inasra szüksége van. A feleségével pedig nem fog ellenkezni, legyen meg a házban a békesség. Nyár vége óta csak arra gondolt, hogy jól fel kell készülnie a hideg napokra meg a véget nem érő estékre, és mindent kevesellett. Hozzá volt szokva a hosszú, kemény telekhez, és még nem felejtette el a háborút. Aztán jöttek az új házzal kapcsolatos gondok. A villát megvette, a vétel körül nem merült fel semmi nehézség, de ezt-azt meg kellett javítani, anyagot beszerezni, megfelelő iparosokat keríteni: kőműveseket, villanyszerelőt, kályhást, üvegest, tetőfedőket és szobafestőket, mázolőkat. A legtöbb munkát a bonyolult díszítésű, szétlőtt szecessziós homlokfal adta, no meg a megrongált tető és az elöregedett, megszakadozott villany- vezeték, nemkülönben a sok ablak, főképp az ódivatú faragott spaletták. Riečan napok hosszat takarította egymaga a padlást meg az alagsort, a limlommal telezsúfolt nagy térségeket, és a sok szemetet ki kellett hordania. A kertben is rengeteg munka akadt: összegereblyézni, elégetni az avart, száraz gyomot. Ezek a tennivalók felemésztették minden idejét, és a mészárszékben kénytelen volt miden munkát rábízni Volentra. Lancsarics, amint kiderült, nem is szorult rá az ő segítségére. Riečannak sietnie kellett, szaporán tennie-vennie, hogy teljesüljön a felesége meg a lánya vágya, és a karácsonyt már az új házban tölthessék. Kinn várakozott a kapu előtt, a ház sarka mögé húzódva, de így se védte meg magát a csípős novemberi szél rohamaitól. Fázott, reszketett, hiába húzott egyet a szilvóriumos üvegből, és hiába vette föl a szőrmével bélelt bekecset, a szél minden rohamát a csontjaiban érezte. Kialvatlan és éhes volt. Csak egy falás kenyeret evett a konyhában, azt is csak azért, hogy rágyújthasson, azzal biztatta magát, hogy majd a fuvarosokkal reggelizik. Alig három órát aludt, valamivel éjfél előtt ért haza. Az egész vasárnapot a villában töltötte. Reggel óta tüzelt a kályhában, és őrizte az izzó koksszal teli vaskosarakat. Szárította a friss falfestést, álldogált, közben persze jól átmelegedve huzatban is, és valószínűleg meghűlt. Jobb kezét a cigarettával melengette, a kesztyűs másik kezében az égő petróleum. * Részlet a Madách Könyvkiadónál a jövő évben megjelenő regényből.
