Irodalmi Szemle, 1979

1979/8 - Fábry Zoltán: Bécsi haláltánc-ének: 1921: — II.

jár a csont és zörg a tánc — hadd fürödjünk éjjel.

(Küldöm ezen írásomat Bécs városának — az elmúlt közös küzdések emlékezetére.) Jegyzetek:

Bécsi haláltánc-ének: 1921 — Az írást azokkal a kísérő sorokkal közöljük, menyekkel a kassai Esti Ojság pályázatára a szerző továbbította. A tanulmányt a hagyatékban talált, sok kézen átment kézirat alapján, a jogutód, a CSEMADOK Központi Bizottsága hozzájárulásával tesszük közzé. Tudtunkkal eddig sehol nem jelent meg, csupán Fábry Zoltán levelezésében történik róla több ízben említés. Nem ismeretes számunkra, később miért tekintett el Fábry kötetben való megjelentetésétől. A tanulmány az Esti Ojság pályázatán egyébként első díjat nyert. A kézirat utolsó oldalára ezt a tényt a szerző színes ceruzával írta rá.(Tudtunkkal a pályadíj kifizetésére nem került sor.) A paradox írás közlésének útjában feltehetően a szerkesztői bilincs állt.

Hans Holbein, ifjabb (1497—1543) — híres német festő, Bázelben élt, számos jelentős művet alkotott. Különösen Angliában rendkívül nagy hatást gyakorolt a festészetre. Legnépszerűbb műve a 40 fametszetből álló Haláltánc-sorozat (Imagines mortis), melyet a rajz realitása és a groteszk humor tesz napjainkig jelentőssé.

Schnitzler Arthur (1862—1931) — osztrák író, orvos, a századeleji bécsi nagypolgári társadalom dekadens szellemi és érzelmi életének ábrázolója. Professor Bernhardi című drámáját említhetjük meg mint olyan művet, melyben az író az egyén tragédiáján túl eljut a társadalmi ellentétek felismeréséig. — Ottó Weininger (1880—1903): osztrák polgári filozófus. — Sasfiók: Edmund Rostand francia drámaíró színműve Napóleonról.

— Rosmersholm: Henrik Ibsen norvég drámaíró színműve. — Dorian Gray: Oscar Wilde Dorian Gray arcképe című regényének hőse. — Wagrami sík — 1809-ben Napóleon itt aratott döntő győzelmet az osztrák seregek felett. — Laokoón-csoport — a késői hellenisztikus görög művészet egyik leghíresebb alkotása. A szoborcsoport a trójai főpapot és fiait ábrázolja a kígyókkal való halálos küzdelemben. — Török Gyula (1888—1918)

— író, újságíró, legjelentősebb regénye, A porban a dzsentri életforma pusztulásának ábrázolása. — Ferdinand Hodler (1853—1918): svájci festő, kezdetben történeti tárgyú, később szimbolikus és allegorikus képeket festett. — Euritmia: szép, rendezett életmód.

— Stefan George (1868—1933) — német szimbolista költő, legtisztább lelkesülésének és teljes virágzani akarásának első zsengéit a Die Fibel (Kiskáté, 1901) című kötetben adta ki. Demokráciát tagadó költészetét a fasiszták magukénak vallották. — So zieht ihr im Dümmer / und euer Géléit ist lächelnder Strahl, t lhr, die sinkende Zeit. //. — így vonultok az alkonyaiban, / ti, a süllyedő idő, / egy mosolygó sugár kísér benneteket. — Detley von Liliencron (1844—1909): német költő, elbeszélő. Legjelentősebb művei nagy formakészségről tanúskodnak. — Das Symbol ist ein ästhetischer Begriff — A szimbólum esztétikai fogalom. — Wilhelm Wundt (1832—1920) — német pszichológus.

— Prokrusztész-ágy: Prokrusztész mondabeli görög rabló áldozatait ágyába fektette, aki hosszabb volt, mint az ágy, annak lábából levágott, aki pedig rövidebb, azt erőszakosan megnyújtotta. — szkeleton: csontváz. — grand-seignőr: nagyúr, főúr — pauper sceleratus: bűnös szegény. — Vitium: Vétek. — Ahasvérus: bolygó zsidó, Xer- xész, perzsa király bibliai neve. — Buch der Toten: A holtak könyve — Arnold Böcklin (1827—1901): svájci festő, művészete a romantizmus és realista elemek sajátos keveréke. — Toteninsel: Holtak szigete. — Max Kiinger (1857—1920): német festő, grafikus szobrász. — Tód auf den Schienen: Halál a síneken. — condottiere: zsoldosvezér. — Johann Friedrich Hörderlin (1770—1843): nagy német lírikus, a polgári forradalom eszméivel rokonszenvező költő. — Totenland: Holtak birodalma. — Georg Trakl (1887—1917): osztrák költő, a korai expresszionista líra képviselője. — O, die Flöte des Lichts! O, die Flöte des Tods! — Ű, világosság fuvolája! Ö, halál fuvolája! — Pax vobiscum — Béke veletek. — Henrik Ibsen (1828—1906) nagy norvég drámaíró, színműveiben főként a polgári konvenciók és a lelkiismeret összeütközését ábrázolja kíméletlen igazság- szeretettel. — August Strindberg (1849—1912): svéd drámaíró, költő és elbeszélő. — Totentanz: Haláltánc. — Julius Bab (1880—1955): német színikritikus, színházszocioló