Irodalmi Szemle, 1979

1979/1 - MŰHELY - Veres Géza: Afrikai népköltészet

AFRIKAI NÉPKÖLTÉSZET

PIGMEUS GYÁSZDAL

Énekes: Az állat megszületik, tengődik, elpusztul És a hideg oly nagy s fagyos.

Kórus: A hideg nagy s fagyos, az az éj oly sötét. Énekes: A madár felröppen, tovaszáll, elpusztul És a hideg oly nagy s fagyos.

Kórus: A hideg nagy s fagyos, az az éj oly sötét. Énekes: A hal ficánkol, úszkál, elpusztul És a hideg oly nagy s fagyos.

Kórus: A hideg nagy s fagyos, az az éj oly sötét. Énekes: Az ember megszületik, eszik, alszik. Távozik És a hideg oly nagy s fagyos, az az éj oly sötét. Énekes: Az égbolt fénybe borult, a szemek kialudtak.

A csillag tovább ragyog.

Kórus: Lenn a hideg, s fenn a fényesség.

Énekes: Az ember eltűnt, a rab szabad.

Az árnyék semmivé vált.

Kórus: Az árnyék semmivé vált.

Énekes: Khmvum, Khmvum*, feléd száll imádságunk. Kórus: Khmvum, Khmvum, feléd száll imádságunk.

* Khmvum: Az Apa, az Atyaisten; az erdő, vadászat s az ég ura.

ELŐDEINK

(Pigmeus)

A futó szél tudja talán.

A futó Ámeus.

Csontjaik messze tőlünk Leikeik kóborolnak Nagyon messze vannak?

Közelben nyugosznak?

Kívánják az áldozatot?

Kívánják a vért?

Messze vannak? v /■

Vagy közelben tanyáznak?

A futó szél

A levelek közt örvénylő lélek tudja talán.

Múlnak a napok Bolygó tábor vagyunk.

Ragyogóbb holnapok várnak ránk Talán.

Kialszik a fény Sötétebb az éjszaka Ínség a reggel.

Dühös az Isten Az öregek eltávoztak Csontjaik messze tőlünk Leikeik kóborolnak Merre vannak, hol lehetnek?

Érdekes megfigyelni az afrikai törzsi költészetben a halál szimbolikus leírását, boncolgatását. Az afrikai négert az elmúlás ttefn tölti el féléleriimel, borzadály- lyal. Számára a hálál, a fehér emberrel ellentétben, nem tragikus tény. A trópi-