Irodalmi Szemle, 1979
1979/7 - ÉLŐ MÚLT - Zalabai Zsigmond: Egy elfelejtett Móricz-útról
EGY ELFELEJTETT MÖRICZ-ÜTRÖL Móricz Zsigmond szlovákiai kapcsolatait a legátfogóbban eddig két tanulmány taglalta (Szalatnai Rezső: Móricz Zsigmond. Szlovákiában, 1943; Vargha Kálmán: Adalékok Móricz Zsigmond csehszlovákiai útjaihoz. Irodalomtörténet, 1957/3). A Móricz-levelezés egy részét közreadó Kedves Mária! (Móricz Zsigmond levelei Simonyi Máriához) című kötet révén, melyet Móricz Lili állított össze, s amely 1973-ban jelent meg a budapesti Magvető és a hazai Madách kiadásában, ugyancsak sokat megtudhatunk arról, mikor és hol járt a „gyalogolni jó” elvét hirdető realista író tájainkon, s hogy milyen élményekkel gazdagodott szlovenszkói irodalmi kőrútjain. Kassa, Ungvár, Munkács, Beregszász, Komárom, Pozsony, Léva, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Érsekújvár, Kassa, Eperjes, Pozsony, Prága, Érsekújvár, Komárom — ezek a városok jelzik a csehszlovákiai Móricz-topográfia állomásait 1926 novembere, az első szlovenszkói irodalmi körút és az az utolsó, az 1932 decemberi komáromi szlovenszkói kiszállás között. Helyhez és időhöz köthetők tehát Móricz Zsigmond itteni útjai. Viszonylag sokat tudunk róluk. Sokat, de nem mindent. Mert a teljesség igényével készült irodalom- és kapcsolattörténeti tanulmányokból is kimaradt eddig valami — Móricz Zsigmond ipoly- sági útja, amelyre 1932. január 16-án került sor, s melynek sajtóvisszhangjára, dokumentumaira A Hét című ipolysági hetilap 1931-es és 1932-es évfolyamainak sárguló lapjain bukkantam rá. A becses irodalomtörténeti adalék fölfedezéséten, mint már annyiszor a tudomány folyamán, ezúttal is a véletlen játszotta a főszerepet. A szűkebb pátriám, az Alsó-Ipoly mente s a szülőfalum, Ipolypásztó múltja, két háború közötti élete iránti érdeklődés — az anyaggyűjtés egy majdani, megírandó szociográfiához? — vezetett el az Egyetemi Könyvtár folyóirat-katalógusához, s abban is A Héthez, ehhez az 1929-ben indult kulturális hetilaphoz, melynek főszerkesztője Salkovszky Jenő ügyvéd, felelős szerkesztője pedig Farkas István, a helyi gimnázium tanára volt. A politikai pártoktól független hetilap, az „Ipoly völgyi egészséges lokálpatriotizmus” terjesztőjeként rendszeresen közölt híreket, beszámolókat az ipolysági és a környékbeli kulturális eseményekről, ápolta a helyi hagyományokat, közölte az akkoriban Hont megyei falvakban tanítóskodó Manga Jánosnak, a későbbi neves folkloristának korai dolgozatait, néprajzi adalékait; foglalkozott a Széchenyi István közművelődési ötletét az elsők között valóra váltó Honti Kaszinó történetével; a Kisfaludy Társaság tagjává fogadott ipolysági születésű Sajó Sándor irodalmi munkásságával; a közeli Drégely várához fűződő szondy-kultusszal stb. Ám szerkesztőinek figyelme nemcsak a múltra terjedt ki, hanem a korabeli kulturális életre is. Számtalan beszámolót közöltek a Szlovenszkói Magyar Kultúr Egylet munkájáról, az Ipolyvölgyi Magyar Akadémikusok Köre nevű főiskolás csoportosulás tevékenységéről, a városban rendezett szerzői estekről, író-olvasó találkozókról, melyeken többek között Jarnó József, Szombathy Viktor, Tamás Lajos, Mécs László, Alapy Gyula, Egri Viktor vettek részt. Kétségtelen, hogy ezekre az estekre is rátelepedett a két háború közötti szlovenszkói magyar kisváros dilettantizmussal és provincializmussal is vegyített pora, az urambátyámozó kaszinóirodalom vidékies levegője; jeleznek azonban e találkozók valami többet is: az Ipoly völgyi magyarság talán rosszul irányított, talán öntudatlan, de tiszta vágyakozását az anyanyelvi kultúra iránt. S hozott ez a vágyakozás olyan eredményt is, melynek jelentőségét nem kisebb név fémjelzi, mint a Móricz Zsigmondé. Ipolyság lázas igyekezettel készülődött a nagynevű vendég fogadására. A Hét a felolvasóestet követő terjedelmesebb tudósításon kívül, amely az 1932. január 23-1 számban Zalabai Zsigmond
