Irodalmi Szemle, 1979
1979/7 - Hamilton Finlay, Ian: A telekvadászok (egyfelvonásos)
mert reggel úgy sem kell majd kinyitnom a boltot. Nem lesz ott se bolt, se szomszédok. Csak dombok és fák körülöttünk — és ez a kis patak ... MÁSODIK JELENET Másnap reggel, ugyanott. Fényes napsütés. John az ablakban, Mr. Farquharson az asztalnál áll. Az asztal roskadástg rakva horgászbotokkal és egyéb felszereléssel. Mr. F.: Na, lássuk csak... Megvan minden? A két horgászbot... (Megemeli őket.) Igen. És két tárcsa... Igen. És biztosan elcsomagoltad a bádogpoharamat? Szörnyű lenne, ha nélküle Indulnánk el. Képzeld csak el, hogy megszomjaznánk és... Képzeld el, hogy meríteni akarnánk a patakból és rájönnénk, hogy otthon hagytuk a poharat. Hm? (Szünet) Hány óra Is van, fiam? John (megfordul): Majdnem tíz. Mr. F.: Micsoda? Hiszen már hattól fönn vagyunk. Az az óra siet. Hihetetlen, hogy mennyire röpül az idő. Mit csinálsz ott az ablaknál? Nemhogy segítenél... John: Baleset történt. Mr. F.: Micsoda? Milyen baleset? Komoly? John: Egy szenesnek a lova összeesett az utcán. Mr. F.: És nem tudják lábra állítani? John: Nem. Mr. F.: Miért nem? John: Azt hiszem, öreg volt már. Legalábbis úgy látom. És nagy tömeg állja körül. Bizonyára le fogják lőni. Mr. F.: Szegény feja John: Bizony. Aha, megjött a rendőr. Mr. F.: Kicsoda? John: A rendőr. Most érkezett. Elővette a jegyzetfüzetét és a szenessel beszél. Nem. Nem a szenessel... A szenes amott van, térdel. Mr. F.: Micsoda? John: Amaz a szenes, aki térdel, és szalmát tömköd a ló feje alá. És az orrát simogatja. Azt szeretné, ha nem szenvedne, amíg le nem lövik. És... (Megszólal a csengő) Mr. F.: Egek! Ez a postás. Mégis jól megy az óra... Menj, fiam, menj ki, nézd meg mit hozott. Ha számlát,mondd meg neki, hogy most nem érek rá. Nem vacakolhatunk most ilyesmivel. (John kimegy és egy levéllel tér vissza.) John: Magának szól. Géppel írták. Mr. F.: Le van ragasztva? John: Le. Mr. F.: Akkor keresd meg a szemüvegemet. Gyorsan. Nem. Bontsd fel inkább. De siess. Mi van benne? John (felbontja a levelet és olvassa): Ö ... Mr. F.: Csak nem lett mégis számla belőle ... John: Nem. A telekügynöktől jött. Mr. F.: A... Miféle telekügynök? Miről beszélsz? John: Nem emlékszik? Akinek a múlt héten írt a hirdetésbeli telek ügyében. Mr. F.: Aha. Persze. Igen... Nos, mit ír? John: Hogy a telek eladó. Mr. F. (Zavarában): Igen? (Köhint) Hm. Nos,... Nos, majd meglátjuk. Most erre nincs időnk, ha el akarunk indulni. Tedd a levelet a fiókba, igen, és segíts átnézni a holmit. (John nagyot sóhajt.) Mi van? John: Már átnéztük. Már kétszer is átnéztük. Megint későn indulunk, akárcsak a múltkor. Tudtam, hogy így lesz. Még a pocsolyák is foglaltak lesznek, mire odaérünk. (Sóhajt.) Kár a gőzért... Mr. F.: Nem bánom, fiam. N» nézzük át. Indulhatunk. Fölülünk egy villamosra. John: Ezt most már hiába mondja. Mr. F.: Micsoda? John: A baleset miatt leálltak a villamosok. Mr. F.: Akkor, fogd csak ezt a botot, fiam, fölszállunk egy autóbuszra.
