Irodalmi Szemle, 1979
1979/6 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Kapcsolataink Szabó Dezsővel
Kapcsolataink Szabó Dezsővel lMegemlékezés az író születésének századik évfordulóján) Az 1879. Június 10-én Kolozsvárott született Szabó Dezső a két világháború közti magyar irodalom nagy hatású, de ellentmondásos alakja. Fő művével, Az elsodort falu című regénnyel és publicisztikája egy részével sajátos magyar parasztmítoszt és arra épülő fajelméletet alakított ki, és az 1920-as évek elején az ellenforradalom egyik irodalmi exponense volt. Később hevesen szembefordult az ellenforradalmi rendszerrel és gyilkos erejű pamflettekkel támadta a hitleri fasizmust és annak magyarországi szállás- csinálóit: a nyilasokat és egyéb jobboldali németbarát csoportokat. A népi írók mozgalma az ő nyomdokain indult el, de legjobb erőivel messze meghaladta a nagy magánost, aki a téveszméivel legalább annyit rombolt, mint amennyit a helyes meglátásaival épített. Szabó Dezsőnek a mi tájainkkal való kapcsolatai az első világháború idején alakultak ki. Magyar—francia szakos tanárként 1917 őszétől 1918 őszéig a lőcsei főreálban tanította a francia nyelvet és irodalmat. Előző munkahelyeihez hasonlóan itt is botrányok zajlanak körülötte, és a besztercebányai tankerületi főigazgató jelentése ,,a tanári kar nyugalmának feldúlásával” vádolja őt. Egyébként Lőcsén szorgalmasan dolgozik; innen küldi nyomdába első elbeszéléskötetét (Napló és elbeszélések, 1918) és itt írta meg legismertebb munkáját, Az elsodort falut. Lőcsei élmények feldolgozásával második elbeszéléskötete (Mesék a kacagó emberről, 1919) néhány írásában találkozunk (Legenda Lőcsén, Scholtz Mihályné ítélete). Az a nagy hatás, melyet az író és publicista Szabó Dezső a két háború közti korszakban gyakorolt, a csehszlovákiai magyarság körében is érzékelhető volt. Az útnak induló sarlós mozgalomra — mely az úgynevezett „faji triász”-t: Adyt, Szabó Dezsőt és Móricz Zsigmondott tartotta irodalmi eszményének — egy ideig Szabó parasztszemlélete hatott a legerősebben. Az író a Sarló vezetőivel, főképpen az általa nagy szervező tehetségnek tartott Balogh Edgárral, sűrű érintkezésben állott, és a sarlós fiatalsághoz buzdító leveleket intézett (többnyire olyanokat, amelyeket az egész magyar fiatalsághoz vagy a magyar középosztályhoz adresszálva Magyarországon is közzétett). Az egyik levél, melyet A Mi Lapunk 1927. évi 6. száma közölt, jó ízelítőt ad Szabó romantikus parasztmítoszából: „... A magyarság a magyar paraszt. Semmi nincsen már kívüle, ami magyar, és mindenki, aki magyar, csak általa lehet az. Menjetek szét a magyar falvakba! Járjatok szét a magyar paraszt között! Éljétek minden napját, beszéljétek beszédjét, figyeljétek meg élete minden rezdületét. Szívjátok tele a tüdőtöket a leikével! Hogy bennetek legyen a magyar paraszt, mint a kenyér és hús az erős testben, mint az erő a friss növényben, mint a hit a keresztes vitézben ... Itt minden igazi építés alapja a magyar paraszt. És sírboltot épít a magyarságnak mindenki, aki nem erre az alapra épít...” Ez a romantikus parasztimádat, egyoldalú parasztorientáció a Sarlót egy ideig, az úgynevezett regösmozgalmi szakaszban erősen befolyásolta, de a mozgalom ebből az egyoldalúságból gyorsan kilábolt és a marxizmussal való megismerkedés után eljutott a munkásparaszt szövetség és a különféle nemzetiségű dolgozók osztályszolidaritásának felismeréséig és a munkásmozgalom vállalásáig. Szabó Dezső átmeneti hatása a csehszlovákiai magyar irodalmi életben is megmutatkozott; elsősorban a fiatal Győry Dezsőnél, akinek a Magyar falu című híres verse a Szabó Dezső-i népi-paraszti orientáció jegyében született, továbbá Darkó Istvánnál,
