Irodalmi Szemle, 1979
1979/6 - Fukári Valéria: Négy könyv a szlovák gyermek- és ifjúsági irodalomról
lom egészének évtizedek óta nincs lexikona, s az érdeklődő még mindig csak a 30-as években megjelent Rizner-féle hatkötetes lexikont, ill. a D. Chrobák és 0. Cepan összeállításában utoljára 1949-ben kiadott irodalomtörténeti kézikönyvet forgathatja, az újabb irodalom lexikonét pedig hiába keresi, mert az még mindig csak előkészületben van, ez az ifjúsági írók lexikona az emberben az érdekében kifejtett munkának adózó elismerés mellett bizonyos aránytalanságérzetet is kelthet az irodalom szervesen integráns voltát illetően. Tudatában voltak ennek a lexikon készítői is, amikor előszavukban a gyermekirodalomnak az irodalmi tudatból s az eddigi irodalomtörténetekből való ki- maradotságával indokolják speciális lexi- konuk szükségességét. Ugyanez okból művüket úgy tervezték meg, hogy az mint kézikönyv, ne csak szakmai, hanem iskolai és népművelési igényeket is kielégítsen. A lexikon 282 írót, illetve irodalomtudóst foglal magába a szlovák irodalom kezdeteitől 1975-ig bezárólag. Ha ehhez a lexikonhoz hozzávesszük még Ondrej Sliackynak 1965-ben és 1970-ben kiadott két munkáját, amelyek együtt felölelik 1918-tól 1964-ig a szlovák gyermek- és ifjúsági irodalom könyvészeti adatait, akkor azt mondhatjuk, hogy az ifjúsági irodalom kutatásához a bibliográfiai alapozás adva van. A Rozhovory o literatúre pre mládež (Beszélgetések az ifjúsági irodalomról, a továbbiakban csak: Beszélgetések) színes, sokrétű anyagát Ján Poliak, a nemrég 48 évesen elhunyt irodalomkritikus, történész és publicista válogatta össze azokból a magnófelvételeiből, amelyeket a Matica slovenská dokumentációs gyűjteménye részére készített. Ettől természetesen nem várhatunk teljességet olyan értelemben, hogy az egész mai alkotógárda bemutatását, ill. bemutatkozását nyújtaná. Poliak a szalagon levő beszélgetéseknek csak mintegy a felét foglalta könyvbe. Mégis, kirajzolódik e beszélgetésekből egyfajta teljesség. Mert szerencsés találkozások gyűjteménye ez a könyv. A mintegy harminc ifjúsági író Ján Poliak személyében olyan kérdező partnerra talált, aki érezhetően mindvégig jelen volt irodalompublicisztikai és szerkesztői munkásságával a szlovák ifjúsági irodalom életében, lelkesen szolgálta azt, átfogóan és részleteiben is ismeri, a megértésére irányuló elméleti törekvéseket ugyanúgy, mint az alkotók világát, írók és művek különböző forrásvidékeit. Ez utóbbiakat illetően Poliak könyve egy darab eleven, megszólaló irodalom- és kultúrtörténet. A szlovák ifjúsági irodalom élő írói közül ugyanis a legfiatalabbak is túl vannak már a negyvenen, olyan érett korú írói társadalom szólal itt tehát meg, amelynek legidősebb tagjai gyermekkorukkal még a monarchia idejére, a nemzeti művelődés hiányos fejlettségének korára emlékeznek vissza, felnőttkori emlékeikből pedig a szlovák ifjúsági irodalom két háború közti kiteljesedésének személyiségei, műhelyei, különböző alkotói, irodalmi mozzanatai kelnek életre. Nép- és kultúrtörténeti — s nagyon megkapó — kép áll továbbá össze a Beszélgetésekben az írók azon emlékezéseiből, amelyek a népmese szerepét vagy a szlovák tájak hagyományait idézik, egy- egy táj sajátos vonzerejét, életre szóló hatását, anyagi, mesterségbeli kultúráját elevenítik föl. (Felfedezés volt számomra, amit tervbevett írói témáiról szólva Vlado Ferko villantott fel szülőföldjének drótos- mesterség-hagyományáról és annak valóban megörökítésre kívánkozó érdekes ösz- szefüggéseiről.) Az irodalmi gondolkodás szemszögéből nézve pedig Ján Poliaknak a beszélgetéseket igen céltudatosan ebbe az irányba is terelő, sokszor nagyon komplex kérdésfogalmazásai következtében bizonyos elméleti szempontok, problémák és eredmények olyan szívósan kerülnek újbóli és újbóli megbeszélésre, hogy bízvást hihetjük, nagyvonalakban s mintegy kivonatosan megismertük vagy legalábbis következtethetünk belőlük arra, hol tart ma, ill. milyen csomópontok körül alakul a szlovák ifjúsági irodalom elmélete, irodalmi gondolkodása. Annál inkább hihetjük ezt, mert velük megegyező következtetésekre engednek jutni a két teoretikus. Zlatko Klátik és Stanislav Šmatlák könyvében található tanulmányok és reflexióik is. Fő és eddig tán a legteljesebben kidolgozott ága az ifjúsági irodalom ismeretének — amint az mind a Beszélgetések kötetlenebb megnyilatkozásaiban, mind a két teoretikus stúdiumaiban nyomon követhető —: az irodalomtörténete. Ez, tegyftk rögtön hozzá, egyúttal mindig, minden fázisában a folklór és műirodalom sokrétí kapcsolatának, e kapcsolatok különböaő változatainak története is.