Irodalmi Szemle, 1979

1979/6 - Turczel Lajos: Gyermek- és ifjúsági lapjaink 1919—1938 között

Turczel Lajos GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI LAPJAINK 1919-1938 KÖZÖTT

Két világháború közti sajtónk a gyermekek és az ifjúság igényeit is igyekezett kielégíteni. Egyes napilapok a ma is szokásos gyermekrovaton kívül a vasárnapi (vagy más) számukhoz csatoltan gyermekmellékletet is megjelentettek. Ilyen volt például a Kassai Ojság által kiadott Ifjú Világ (1927—1928) és a Prágai Magyar Hírlap melléklete: a Kis Magyarok Lapja (1935—1938).

Az önálló gyermek- és ifjúsági lapok is korán (már 1919—1920-ban) feltűnnek és 1938-ig meglepően nagy számban jelennek meg. Persze ezeknél is az volt a helyzet, mint az irodalmi folyóiratoknál és a humoros lapoknál: a legtöbbjük nem tudott magának tartós egzisztenciát teremteni és rövid megjelenés után elhalt.

Az első önálló gyermeklap, a Wenczel Etelka által szerkesztett Gyermekvilág, 1920- ban jelent meg és az I. évf. 15. sz. után meg is szűnt. Régi vágású, a középosztályi gyermekszoba igényeit kielégíteni óhajtó lapocska volt. Vallásos, klerikás szellem jellemezte az egyházak által kiadott gyermeklapokat: a katolikus Szív gárdistát (1923—1933), Kis Összefogást (1937) és Napsugár Leventét valamint az evangélikus Orgonaszót (1927—1938). Az 1923-ban Eperjesen, Koós Frigyes szerkesztésében indult Tanulók Lapja csak két számot ért meg. A Palotai Boris által szerkesztett Az Én Lapom két évig (1931—32), Czabán Samu jó barátom című lapja három évig (1927—29) állott fenn; az utóbbi lapocska Beregszászon jelent meg és a mai szlovákiai könyvtárakban nem található meg.

A legismertebb és legelterjedtebb gyermeklappá az 1929-ben Komáromban elindított és 1938-ig létező Szivárvány vált, mely „a csehszlovákiai magyar iskolarádió hivatalos lapjá”-nak tüntette fel magát. Ezt a Borka Géza szerkesztette és Harmos Károly illusztrálta szép kiállítású és színes tartalmú lapot a sarlósok is örömmel üdvözölték, de hiányolták belőle a népi kultúra szellemét és termékeit, valamint a korszerű szociális szemléletet. „Mintha a szerkesztők soha semmit sem hallottak volna az új magyar nemzedék szellemi programjáról — hangzik a kritika. — Népmese, dalos gyermekjáték, népművészet, a Kisfaludy Társaság népköltési gyűjtésének számtalan találós kérdése, mindez kimaradt a Szivárványból... Pedig milyen könnyen be lehetne vonni Tichý Kálmánt és Thain Jánost, a szlovenszkói magyar népművészet két jeles ápolóját, vagy az érsekújvéri regös diákokat... A Szivárvány írásaiban nem érezzük eléggé a magyar földet, a magyar erdőt, a magyar mezőt, a magyar nyelv őserejét... A másik követelményről: a szociális élről már csak nagyon halkan emlékezünk meg. Egy olyan gyermeklap, amely Várnai Zseni, Lesznai Anna és Kaczér Illés súlyos szociális jelentőségű gyermekmeséinek vonalán bontakozna ki, mai viszonyaink között túl nagy követelmény. De legalább annyit lássunk, hogy az úri gyermekszobai szellem halványságát a falun, erdőn, mezőn élő magyarság egészséges paraszti szellemének friss színei cseréljék fel az elemisták lapjában”. (Az új nemzedék és sajtófrontja. A Mi Lapunk, 1930. évf. 4. sz.)

Kommunista szellemben szerkesztett önálló gyermeklapról nincs tudomásunk, de az 1927—1929 között megjelenő és nagy nehézségekkel küszködő ifjúsági lapnak, a Fiatal Dolgozó-nak 1928—1929-ben volt egy Vörös Pionír című melléklete, mely „a munkás- és parasztgyerekek lapjá”-nak hirdette magát; sajnos, csak három száma jelent meg. Meg kell még jegyezni azt, hogy a húszas évek első felében a Kassai Munkás szerkesztőgárdája nagy gondot fordított a gyermekközősség nevelésére. Botka Ferenc