Irodalmi Szemle, 1979

1979/5 - FIGYELŐ - Bereck József: Egyszerű szeretet

romantikusan, klasszicizálva és impresz- szionisztikusan, mintha viccből tenné, közben a markába nevet. Később azonban szo- rongani kezd, megsejti félelmetes következetességét ennek a költőnek, akinek helyén csak levegőt markol, és aki mégis jelen van, akár a nyomasztó tudat, hogy ■meghalunk.

Artmann az ötvenes években virágzó, minden irodalmi törvényen kívül álló osztrák avantgarde műhely, a Wiener Gruppé oszlopos tagja volt, s társaival együtt leszámolt minden illúzióval az irodalom, az eszmék világában. Barátja, Konrad Bayer, végkövetkeztetésként öngyilkos lett. Ű más utat választott.

Titkának kutatóját valószínűleg osztrák volta vezeti nyomra. A huszadik századi filozófia egyik határpontját a bécsi Ludwig Wittgenstein tűzte ki azzal, hogy egyfelől a megismerésnek, a gondolkodásnak a nyelvbe való bezártságát, másfelől az emberi életproblémáknak nem-nyelvi természetét bizonyította, s a kettő különállásának változhatatlanságára következtetett.

Hasonló fölfogással magyarázható Artmann költői énjének üressége. Hallgat arról, amiről nem lehet beszélnie, bár egyedül lényeges. A lényeg, amire vonatkoznak, mindenesetre ott tátong versei mögött, s megkülönbözteti őket egy stílustehetség bűvészkedésétől. Eredeti és szívetszorongató költészet ez, mely kényszerűnek érzi — ezért imitálja — egyetlen életlehetőségét, a beszédet.

Balla Kálmán

Egyszerű szeretet

Émile Ajar ■Goncourt-díjas regényéről

Defenzívában a szeretet, olvasom a gyermekév első hónapjaiban, amelynek ötletét alkalmasint a felnőttek lelkifurdalása szülte, hiszen tagadhatatlan: sok minden nincs még rendben a gyerekek körül.

Momóra, Émile Ajar Előttem az élet című nagysikerű regényének gyermekhösére ez hatványozottan érvényes. Momo, vagyis hát a tíz-tizenegy éves kis Mohamed körül valóban nincs rendben semmi. Természetesen nem a „rend” szokványos értelmében, mert érzésem szerint Ajar hőse nem mérhető a kötelezőolvasmány- gyermekhősök mércéjével. Annak idején azt tanultuk, hogy Twist Olivér vagy Nyilas Misi azért jutnak önmaguk elvesztésének határáig, mert az egyszerű szeretet világából kizuhanva saját erejükből képtelenek legyőzni a külső világ rájuk támadó fondorlatait, önzését, hazugságait. Mai testvérünk, Momo, sokkalta bonyolultabb figura, látszólagos velejéig-romlott- sága ellenére és körülményei, vagyis a külső világ kegyetlen sivársága ellenére erőszakosan, már-már pimaszul, de biztos erkölcsi érzékkel vívja ki magának az egyszerű szeretetet. önmaga elvesztésének határáig ugyan ő is elsodródik, de felülkerekedik helyzetén, mérhetetlen szeretet- hitével ugyanis ellenáll a nyomor vonzásának.

Tízévesnek tudja magát, holott már tizennégy, amikor egyesszám első személyben „üde gyermeki éleslátással, koravén bölcsességgel és megdöbbentően ártatlan obszcenitással" elmondja addigi sorsát, egészen hároméves korától, mert „hamarabb az embernek nincs emlékezete”. Ekkor kerül Rosa mamához, a hányatott sorsú zsidó öregasszonyhoz, aki kivénhedt prostituált lévén, „tudta, hogy a strikkes nők nagyon nehezen tudják, megtartani a gyereküket, mert ezt erkölcsi okból tilt< ja a törvény, és az az ötlete támadt, hogy miért ne nyisson egy szülőtlen penziót a görbén született kiskrapekoknak”.

Ajar regénycselekményének tere és ideje a hatvanas évek zsidók, arabok és négerek lakta párizsi Belleville-je. Középkelet európai szem és tapasztalat számára talán túlontúl színes, tarka világ ez, ám mindenképpen mesterien megváltozott színtere korunk és elsősorban a francia társadalom időszerű problémái bemutatásának.

De térjünk csak vissza Momóhoz. A párizsi Nagycsarnok környékén „dolgozó” anyját, nem sokkal azután, hogy a fiú Rosa mamához került, féltékenységi rohamában megölte a stricije. Ám Momo erről mit sem tudott. Veleszületett túlérzékenysége révén korához képest rendkívül gyorsan vette birtokába a környező világot. Természetesen minden ellentmondásosságával, minden „hervasztó” jelenségével