Irodalmi Szemle, 1979
1979/5 - KRITIKA - Varga Imre: A csillagok visszfényei
VARGA IMRE A csillagok visszfényei Rácz Olivér: Csillagsugárzás. Műfordítások a világ népeinek költészetéből Tanulságos lenne egyszer alapos elemzéssel megvizsgálnunk a csehszlovákiai magyar irodalom harmadik nemzedékének műfordítói munkásságát, a művészi tolmácsolás ko- ronkénti ízlésbeli változásait, a mesterség ismeretének fontosnak tartott vagy éppen elhanyagolt voltát. Egy-egy föltörő csoporttal új ízlés került irodalmunkba, s ennek nyoma nemcsak a kritikai mérce szintállásán volt látható, de a lefordított művek körét is meghatározta. így bővült lassan-lassan a terület: a szlovák és cseh átültetések mellé lengyelből, oroszból s később franciából, németből, angolból fordított versek és novellák is sodródtak. Rácz Olivér műfordítói pályája rendhagyó. Mint ahogy verseinek és novelláinak sem igen lelni párját provinciánkban. Irodalmunkba a Nyugat líraforradalmának utóvédjeként került. S ez műfordításainak világát is jellemzi: ízlésben, válogatásban, stíluseszmények követésében egyaránt. Ennek sok jó, de rossz jellemzője is van. Elsőként a nyu- gatos műfordítói eszmény erényeit említeném; nyitott szemléletű, azaz nem csupán a szomszéd népek irodalmát tartja lefordításra méltónak, hanem észreveszi a klasszikus költészet (görög-római) korszerűségét is, fölfedezi az Európán kívüli irodalmakat, tehát tér és idő korlátait igyekszik ledönteni. Ugyanakkor ez a fordítói gyakorlat, impresszionista-szimbolista modorával átstilizálta a világirodaimat: a kínai lírát szecesz- szíósra hangszerelte, a római költőket a dekadencia előfutáraivá ütötte s elburjánoz- tatta az impresszionista-szimbolista stíluselemeket. Rácz írói-műfordítói eszménye már munkásságának kezdeti idejében kialakult, s a későbbiek során alig változva valamelyest. Vállalva az egyszerűsítés buktatóját, így fogalmaznám meg: alkatához legközelebb az érzelmesség és érzelgősség határán álló líra áll. Erről győznek meg egyrészt a kiválasztott opuszok, másrészt viszont a fordító zavara, ha alkatától, stíluseszményétől idegen művek tolmácsolására vállalkozik. Mint például a szlovák Milan Rúfus esetében. De talán jó lesz közelebb hajolva szemügyrei venni a „Csillag súg ár zás” tartalmi és formai jellegzetességeit. Az első kellemes meglepetés a tartalomjegyzék olvasása közben ér. A cseh és szlovák versek művészi tolmácsolásai mellé rokonszenves természetességgel kerül a világirodalom: angolok, amerikaiak, franciák, japánok, németek, olaszok, oroszok-szovjetek, perzsák, rómaiak, s ízelítőül egy-egy spanyol és belga vers. A gyűjtemény tehát nagy formátumú, jóllehet nem a felfedezés kalandjai, hanem az egységbe fogás, a történelmi keresztmetszet jellemző rá. A legtöbb francia, angol, német, olasz latin versnek már volt magyar fordítása — Kosztolányinak, Tóth Árpádnak, Szabó Lőrincnek vagy Babits Mihálynak köszönhetően. Ráczot aligha a verseny- szellem ösztökéli, inkább talán a gondolat, hogy: az idegen nyelvű költészetből csak az a tiéd igazán, amit lefordítasz. írtam már, hogy a könyv nem a fölfedezés, hanem
