Irodalmi Szemle, 1979
1979/5 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Vojtech Kondrót: Nyitott ajtók, tárt ablakok
NYITOTT AJTÖK, TÁRT ABLAKOK A kéthavonként megjelenő Revue svetovej literatúry szerkesztőségi szobái kissé eldugott helyen találhatók a Szlovákiai írók Szövetségének Obrancov mieru utcai székházában. De nem ez a fontos. Sokkal fontosabb ennél, hogy a folyóirat tizenöt évvel ezelőtt nyitott ablakot a világra. A legolvasottabb szlovák irodalmi folyóiratok közé tartozik. Eddig közel száz száma látott napvilágot, ami ugyanennyi tarka, érdekes, olvasmányos és — olcsó „könyvnek” felel meg (hiszen egyetlen, közel kétszáz oldalas lapszám ára mindössze 12 korona). A folyóirat szerkesztői nemcsak hogy ablakot nyitottak jelképesen a világra, hanem ajtóik is nyitva vannak — mindig szívesen fogadják a vendégeket, hazaiakat és külföldieket egyaránt, azokat, akik írással, fordítással jönnek, és azokat is, akik csupán beszélgetni akarnak. A főszerkesztőtől, Vladimír Lukdntól, akinek egyébként a lengyel irodalom a szakterülete, a folyóirat történetéről, célkitűzéseiről és időszerű gondjairól érdeklődtünk: — Amikor tizenöt évvel ezelőtt a Revue svetovej literatúry első száma megjelent, az akkori szerkesztőség ezekkel a szavakkal indította útjára a folyóiratot: „A mi célunk nemcsak gyorsan, készségesen és megbízhatóan tájékoztatni Önöket, hanem alaposan megismerni mindent, ami érdekes és értékes a világban létrejön, s amivel a szüntelenül fejlődő emberi értelem, emberi leleményesség és alkotói képesség gazdagíthatja az ember érzelmeit, értelmét, akaratát és egész életét.” Ügy gondolom, hogy folyóiratunknak ez a törekvése azóta sem változott sokat, még akkor sem, ha maga a folyóirat és a szerkesztőség, természetesen, különféle változásokon ment is keresztül. Fennállása alatt nemcsak győzelmei voltak a lapnak, hanem vereségei és tévedései is, amelyeken túl kellett lépnünk, s csak a belőlük levonható tanulságokat meghagyni. A legfontosabb feladatunk, hogy a közeli és távoli országok irodalmi termését tegyük az olvasó asztalára, hogy a lehető legbővebb válogatásban mutassuk be mindazt, ami a világ haladó irodalmában születik. A legjobban talán a Szovjetunió nemzetiségileg sokrétű és műfajilag tarka irodalmával sikerül megismertetnünk olvasóinkat. Rendszeresen merítünk az orosz, ukrán, fehérorosz, örmény, grúz, lett stb. irodalom gazdag kincsesházából. Emellett vannak persze gondjaink is. Hiszen míg az orosz és az ukrán irodalom tolmácsolására a sokoldalúan képzett műfordítók nagyszámú gárdája áll rendelkezésünkre, kevésbé kielégítő a helyzetünk a Szovjetunió más nyelvű irodalmainak fordítását illetően. Hasonlók a gondjaink a fejlődő országok irodalmainak megismertetése terén is, bár mindent megteszünk annak érdekében, hogy ezek az irodalmak is tervszerűen és rendszeresen helyet kapjanak hasábjainkon. Gondokban és munkában tehát nem szenvedünk hiányt. Klsebb-nagyobb mértékben rokon gondokkal kell szembenézniük testvérlapjaink, például a szovjet Inosztrannaja lityeratúra és Vszeszvit, a lengyel Literatúra na swiecie vagy a magyar Nagyvilág szerkesztőinek is. Általában azonban e szerkesztőségeknek (és ez főleg a szovjet folyóiratokéira érvényes) létszámban is nagyobb műfordítói gárda áll a rendelkezésükre. A szocialista országok világirodalmi szemléit említettem itt, amelyekkel szorosan együttműködünk. Hiszen lényegében azonosak a célkitűzéseink is: beépíteni a világirodaimat a hazai irodalom kontextusába. Ami valójában a helsinki konferencia alapgondolatainak megvalósítása is egyúttal. Igaz, csak egyetlen, mégis nagyon fontos területen, hiszen olyan lényeges emociális tényezővel van dolgunk itt, mint amilyen a művészi szó. Vojtech Kondrót
