Irodalmi Szemle, 1979
1979/5 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Szántó György: Cseh világirodalmi szemle
számára, az 5. szám anyagát még csak tervezik, megvitatják elképzeléseiket, s a megbeszélt anyagokon dolgozni kezdenek. A 6. számról még nem esett szó, de az egyes szerkesztők már konkrét javaslatokkal készülnek a legközelebbi szerkesztőségi ülésre. A következő évfolyam számaival a nyári szünidő, a szabadság után szoktak foglalkozni, amikor is nyilván több idejük jut az olvasásra, tájékozódásra. Vajon kijutnak-e a folyóirat szerkesztői külföldre, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljenek egyes országok, nemzetek irodalmával, személyes élményekkel gazdagodjanak és jobban tájékozódhassanak különféle irodalmi és művészeti áramlatokban? Évente négyszer tehetnek külföldi ■utazást, kicsi és baráti a munkaközösség, megegyeznek, ki-mikor-hová utazik, ezt is aszerint döntik el, hogy mit hozhat egy-egy tanulmányút a folyóiratnak. Igen hasznosnak tartják valamennyien a külföldi világirodalmi szemlékkel fennálló kapcsolataikat, amelyeket azonban olykor el is kellene mélyíteni. Így például a Nagyvilággal való kapcsolatuk egyelőre csak annyiból áll, hogy minden évben kölcsönösen vendégül látják egyik szerkesztőjüket, holott az együttműködésnek más formáit is el tudnák képzelni. Van-e, ami nehezíti munkájukat? Ügy látszik, a lap szerkesztői olyan emberek, akik nem szívesen panaszkodnak. Válaszaikból kitűnik, hogy szeretik munkájukat, ehhez pedig az is hozzátartozik, hogy megküzdjenek a különféle nehézségekkel. Talán mégis valami: az a tény,hogy a folyóirat nem az írószövetség, hanem a minisztérium szerve, sajátos helyzetet teremt, gyakran nem kapnak meghívót igen fontos hazai és nemzetközi irodalmi összejövetelekre. A szerkesztő bizottság jó támaszuk: a cseh kultúrpolitika és irodalom ismert személyiségeiből áll. Tagjai: Karéi Boušek, Vladimír Brett, Milan Hrala, Petr Koutný, Evžen Paloncy, Václav Pekárek, Alexej Pludek, Oldŕich Rafaj, Josef Simon és Jaroslav Vondráček. S maguk a szerkesztők hogyan osztották fel egymás közt a nagyvilágot? Svätopluk Horecka, főszerkesztőhelyettes, aki több mint fél évtizedig vezette a folyóiratot, a germán irodalmakkal s az északi népek irodalmi alkotásaival foglalkozik. Alena Vaftkováé a román nyelvcsalád irodalma, Vladimír Novotnýé pedig a szovjet, lengyel és jugoszláv irodalmak. Jifí Sirotek gondja az angol nyelven születő alkotások és a fejlődő országok angol nyelvű irodalmának figyelése. Nemrég lépett a szerkesztőség kötelékébe Sárka Cechová, aki a bolgár, magyar és román irodalmi újdonságokat figyeli majd. És a főszerkesztő? Zdenék Volný is figyelemmel kíséri az irodalmi világ eseményeit figyelmezteti közvetlen és külső munkatársait a kiemelkedő jelenségekre és vitát kiváltó alkotásokra, s ha ideje engedi, tollat ragad és fordít. Ű ültette át cseh nyelvre például az amerikai társadalom bírálójának, Ray Bradburynak Lángoszlop című színművét. A SVETOVÁ LITERATÚRA szerkesztő bizottsága és szerkesztősége 1977-ben értékelte ■az utóbbi időben megtett útját. A cseh kulturális és irodalmi publicisztikában kezdettől fogva jelentős szerepe volt, 1971 óta pedig az írószövetség sajtószerve és fóruma, a Literárni mesíčnik mellett az egyetlen cseh nyelvű irodalmi folyóirat. Arról beszélgetünk most, hogy egy ilyen világirodalmi figyelő hosszú évtizedes munkával sem térképezheti fel teljes egészében a földkerekséget. E fórumnak és aránylag kis munkaközösségének nem is ez a célja. Ennek ellenére igyekszik lépésről lépésre haladva követni a népek haladó irodalmainak útjait s fokozatosan tágítani olvasóik ismereteit. Az csak természetes, hogy a lap figyelme nem csupán a szocialista országok irodalmaira irányul, hanem a tőkés országok és fejlődő államok nemzeti irodalmainak kiemelkedő, haladószellemű alkotásaira is kiterjed. Dehát beszéljünk konkrétan: milyen figyelmet szentelnek például a szovjet irodalom -bemutatásának? Az új szovjet prózát és költészetet sikerült az évek során tematikailag, műfajilag és stílusában differenciált, aránylag bő választékban prezentálniok. A jól ismert szerzők közül többen is új művekkel szerepeltek a SVÉTOVÁ LITERATÚRA hasábjain. A költészetben a fő fejlődési tendenciákat akarták bemutatni érdekesebb költői egyéniségek, így pl. Tvarkovszkij, Szamojlov, Szkljarevszkij, Matvejeva stb. műveiből vett szemelvényekkel. Az orosz mellett nem hanyagolják el a más anyanyelvű szovjet irodalmat sem. Az ukrán irodalom újabb alkotásaiból költői antológiát állítottak össze, közölték Scserbak elbeszéléseit; s megjelentek a lapban fehérorosz, észt, litván, grúz,
