Irodalmi Szemle, 1979

1979/5 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Tóth László: „... minél kisebb egy irodalom, annál inkább a minőség útjára kényszerül” (Beszélgetés Dobos Lászlóval)

•nyem, életlátásom, történelemlátásom ezáltal folyton gyarapodik. Ahányszor más tájat látok — tehát ahányszor lehetőségem van egy másféle Ismeretforrás birtokbavételére —, ■annyiszor hasonlítom a szülőföldhöz, annyiszor emelem magamhoz a szülőföldet. S mennél messzabbre megy az ember, annál magasabbra kívánja emelni gyermek-ifjúkori önmagát. Minél többet látok a világból, életből, történelemből, annál magasabbra szeretném fölmutatni valamikori önmagunkat. A mi dolgunk az emberi-erkölcsi magasságok felé való irányulás, s egy ponton túl ez már nemcsak a szülőföld, az apa, a család, a rokonság, hanem ama népközösség kérdése is, amelyben felnőttem és amelynek tagja-része vagyok. S az út innen is tovább ágazik, a nép-nemzet élményéhez és a nemzetekhez való viszony élményéhez: egyre nagyobb földrajzi, szellemi és erkölcsi területek meghódításához és birtokbavételéhez.

A beszélgetést Tóth László készítette

BIADAN — 1959, 205X205 cm, vászon, acryl