Irodalmi Szemle, 1979
1979/5 - André Breton, Kaarina Helakisa, Heinz Kahlau, Hannelore Pech, Vicente Aleixandre, Eva Strittmatter, Bertolt Brecht, Gerhard Kofler: Versek
HANNELORE PECH Onnan nincsen visszaút csak látni akartalak s megérinteni egyszer napkeltekor veled hallgatásba merülni elhagytam hát az engem óvó erdőt s oly ártatlannak tűnt szépséged csodásán messzi volt a táj előttem testem vágytól forrón hozzád simult ha szellő nem libben s ha e láz ki nem hűl most hozzád lennék hasonló — kő a kövek közt így hát mégis szépségednek rabja lettem egykor voltak álmaim s éltem gondtalan erdeimnek félhomálya suttogott világomból most kinnrekedtem a tájak vágyaimban összeolvadnak kő nem leszek — egy új nevet veszek föl Aich Péter fordítása VICENTE ALEIXANDRE Mint a tenger, a csókok A jelképek nem fontosak sem az üres szavak, melyek szuszantások csupán. Visszhangja érdekel annak, amit hallottam ~s fülembe cseng, A hangod, mely holtan is élő, mint én, ki erre járok és téged szólítlak.
