Irodalmi Szemle, 1979
1979/5 - Pedro Orgambide: Milton West, a szövegkönyvíró (novella)
Pedro Orgambide MILTON WEST, A SZÖVEGKÖNYVÍRÖ Milton West, akit azelőtt Jósé Guadalupe Gonzáleznek hívtak, Milton, egyszerűen csak Milton, a részegek közt meséli történetét, akik már rá se bagóznak, fogd be a szád Milton, mondják neki angolul, cseszd meg, maradj már csöndben, és ha netán üzleti ügyben arra vetődik, hát lehetséges, hogy összefut vele valamelyik bárban, ahogy tömi valakinek vagy a senkinek ezt a mozi históriát, kezdve attól a naptól, hogy elment Mexikóból, elhagyta a feleségét és a gyerekeit, mert filmekről ábrándozott, az volt az álma, hogy diadalt arat a műfajban, csak ez és semmi más, mivel az egyetlen, ami ennek a balfácánnak igazán tetszik az az, hogy bámulja a mozgó alakokat a vásznon, akik angolul beszélnek, táncolnak vagy éppen csókolóznak, csakis ez imponál Miltonnak már születésétől fogva, azóta, hogy először kunyerált össze néhány fillért, hogy megnézhessen egy Negrete filmet, vagy egy vadnyugati kaiandtörténetet, bármilyen marhaságot a sötétben, mert számára csak ez a művészet meg az élet, habár annak idején amatőr öklözőként kezdte Tepitában, aztán a benzinkútnál dolgozott s később a Sonora sivatagot járta mint vasutas, de mindez az ő szemében annyit sem jelent, mint a légyszar a tengerben, mert amit ő akar, az egyedüli dolog, amit az élettől elvár •az, hogy megvegyenek tőle egy szövegkönyvet. Hogyne, persze hogy megpróbálta. Vagy harminc éve mást sem csinál. Azóta tart Milton háborúja, akkor hagyta faképnél a feleségét, aki most cselédként dolgozik, akkor fogadta meg, hogy egy valamirevaló falatot nem ereszt le a torkán addig, míg nem lesz belőle dúsgazdag és hírneves hol- lywoody forgatókönyvíró, egy azok közül, akik mindenre azt mondják, hogy oké, s mindez csak azért, mert tudott angolul, mert azték harcosok figuráit árulta a piramisok lábánál, mert jobban szerette a Coca-Colát a pulquénél, mert az életet színesben és szélesvásznon látta, mert Milton, tisztázzuk egyszer és mindenkorra, a habókosok fejedelme s habár az asszony egyik unokatestvére följött Guadalajarából egész Los Angelesbe, hogy megmondja neki, hogy ne legyen már olyan mocsok alak, menjen haza, mert különben kicakkozza az ábrázatát, ott helyben agyoncsapja, ám ő azt felelte, hogy értse meg, inkább a halált választja, de nem tér vissza, számára itt a jövő, az Egyesült Államokban, neki a sors nem holmi csikánó nyomort tartogat, hanem egy igazi szövegkönyvírói pályát, és légy szíves ne hívjál engem Pepének, én már nem vagyok többé Pepe, hanem Milton West, de szólíthatsz Miltonnak is, ide figyelj, maradj itt, alapozd meg a szerencsédet egy kis szereppel a stúdióban, hiszen értesz a lovakhoz, a jenkiknek mindig szükségük van lovasokra a ródeó jeleneteknél vagy valami hasonlónál, jól bevágódnál, mint katona vagy rézbőrű, aki megtámadja a postakocsit ■és elrabol egy fiatal lányt, talán még mint mexikói is szerepelhetnél. A másik megértette, hogy az unokaöccse félkegyelmű és visszautazott Guadalajarába, föl se pofozta ezt a tilinkós Pépét, aki most Miltonra keresztelkedett és a filmgyárnak akar dolgozni. Aztán Milton egy két évig nem hallatott magáról. Ezalatt összehaverkodott a filmstúdió rendőreivel és szerette volna magát bekunyerálni, azonban az őrök nagydarab behemót alakok voltak, akiknek legalább olyan fejlett volt a kötelességtudatuk, mint a külsőjük és Milton ambíciója. Hagyták, hogy fizessen nekik, egy féldecit az ügyelet letelte után, ittak vele és hallgatták a hőbörgéseit de be nem engedték. Stopp. Hova mész Milton? Maradj veszteg, mert a tarkódra csapok. Ne próbálj besurranni a
