Irodalmi Szemle, 1979
1979/5 - Fónod Zoltán: Irodalom — történelmi terhelés alatt
ként jelentkezett s távolról sem irodalmi kérdésként. S az idő — a közeli és a távoli — sem a közéleti fókuszú szocialista irodalmi törekvésekre cáfolt rá,, hanem azok dogmatikus és revizionista eltorzltóira. Ez utóbbit márcsak azért sem érdektelen hangsúlyozni, hisz találkozunk olyan nézetekkel is, amikor egyesek a botladozásokból nemegyszer azt a következtetést vonják le, kényelmesebb a „közéleti“, azaz a társadalmi témáktól tartózkodni, hisz azok csak bajt hozhatnak, s célszerűbb inkább a „semleges“ vizekre evezni. Más szóval: a köztes területeket keresni és nagy Ívben elkerülni a „rázós“, vagy rázósnak vélt problémákat, témákat. Ez a gondolkodás eleve eltorzítja a művészet funkcióját s a műalkotás szerepét a szocialista társadalomban. Szem elől téveszti ugyanis, hogy az elvi, következetes kultúrpolitika eleve feltételezi a szenvedélyes közéleti magatartást s azt az írói bátorságot, mely a társadalmi érdekek szolgálatában állva segíti a társadalmi haladás ügyét. Kétségtelenül igaz az a megállapítás, hogy — a prózairodalomról szólva — „ma sokkal nehezebb beszerezni ehhez az építkezéshez a nyersanyagot, mint a XIX. században“ (Domonkos Mátyás), s hogy a „világ írói áttekintése megnehezült“, a tenni kelll írói krédójának példájaként azonban nem kisebb tekintélyre hivatkozhatunk, mint Illyés Gyulára. Egyik interjújában mondta a közelmúltban: „a társadalom működését a kétkerekű római szekérhez hasonlítanám; két kereke van a közösség haladásának is. Az egyik ma (fogyatékosán) a politikának nevezett közélet; a másik a szellemi élet. Akármelyik kihagy, baj származik belőle...“ E gondolatok mellett nem ártana megszívlelni a fiataloknak szóló buzdítást sem: „Ne a felületnek akarjatok tetszeni, ne a köny- nyű olvasónak akarjatok tetszeni. Annak a másik keréknek még szívósabban kell működnie, épp a történelmi terhelés miatt.“ Leegyszerűsítve a kérdést: a társadalomnak olyan művekre, alkotásokra van szüksége, melyek a formai készséghez és a mesterségbeli tudáshoz a méltó tartalmat is társítani tudják. Mert ezeket az alkotásokat sem a politika, sem a kritika nem pótolhatja, nem helyettesítheti. Ezeket a műveket a szocialista társadalom az íróktól, alkotóktól várja. És a „történelmi terhelés miatt“ nemi is akármilyen hőfokon. Sőt, nem is akármilyen üzenettel, vagy művészi önrealizálással, ahogy mostanában a mű mondanivalóját említeni szokták. ÖSSZEÁLLÍTÁSUNK ELÉ Odafigyelünk-e eléggé, ami körülöttünk történik a világban, odafigyelünk-e a világra?' Néha bizony jogosan támad az embernek olyan érzése, hogy nem. Holott tudvalevő: a világ ismerete nélkül önmagunkat sem ismerhetjük eléggé. Ezzel természetesen nemi azt mondjuk, hogy egy-egy nemzetiségi kultúrának, irodalomnak is önellátónak kell lennie a világirodaimat illetően. Hiszen ez eleve képtelen követelés, s nincs is rá szükség. Viszont valljuk be kényelmességünket, lassúságunkat, azt, hogy kínzó vissza- szorítottság-érzésünk okait nemegyszer önmagunkban is kereshetnénk, azt, hogy olykor még adott lehetőségeinkkel is képtelenek vagyunk élni. A tájékozódás, a közelebb-ke- rülés egyik útja-módja irodalomban a műfordítás. A csehszlovákiai magyar irodalomnak kezdeteitől fogva szerves része a műfordításirodalom, a hídszerep következetes- vállalása; javarészt azonban csak a cseh és szlovák kultúra figyelésére, közvetítésére, értékeinek, jövőbe mutató jelenségeinek átlényegítésére irányult a figyelmünk. Jelen, összeállításunk kísérlet és vázlatos felmérés is egyben: milyen erőink vannak (vagy lehetnének) a világ minél átfogóbb megismerésére, mennyit, mit és hogyan tudunk befogni egyetlen teljes lapszám adta lehetőségeinken belül — a cseh és a szlovák kultúrát most nem számítva — a világból? Ilyen szerkesztői meggondolások folytán kerültek a következő oldalainkon egymás mellé szovjet, lengyel, NDK-beli, olasz, spanyol, francia, svéd, finn és dél-amerikai szerzők versei és novellái, a cseh és szlovák világ- irodalmi szemléket bemutató írások, valamint íróinknak a témánkat érintő interjúi, esszéi, jegyzetei és könyvismertetései. A szerkeszti
