Irodalmi Szemle, 1979
1979/4 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Szemelvények két háború közti humoros sajtónkból
Aszongya, hogy Bródy Sándor George Sandhoz hasonlította őt. Hát hiszen lehet. Saňd írásait se lehet elolvasni, és Musset vagy Chopin szekszualitása nélkül őróla se tudták volna, hogy létezik... Bródy hímségének paroxizmusában vállalta az Erdős Renée dadogásainak elhelyezését, holott tudta, hogy semmivel sincs több tehetsége ennek az egocentrikus, éjjel-nappal evő antiszemita allűrös zsidólánynak, mint Ha- raszthyné Szederkényi Annának, aki ha rosszul is, többet lejsztolt Renátánál, mert legalább magyarra kopírozta Marlittot és folytatta Beniczkyné Bajza Lenke smoncáit... Renéc aszongya, hogy Bródy hisztériás volt. Ez lehet. Művésztulajdonság. Bródy hisztériás író volt, Renáta azonban egy író hiszterika, aki olyan konzervatív és kicsinyes, hogy bűnéül veti fel Bródynak a kozmopolitaságát, sőt a sorok között a zsidóságát is. Mert Reskát az öreg zsidó krajzleros papája a pult körül kergette, ha azt mondta, hogy ő nem akar majd egy gojhoz férjhez menni... Szóval, Erdős Regina leült megírni szerelmét Bródy Sándorral. írt, írdogált, amíg ki- irigált magából huszonöt nagy ívet, és levetkőzött a nagy nyilvánosság előtt. Hogy mindenki lássa, milyen szép teste, milyen egészséges, nagy, széles combjai voltak neki fiatal korában. Ez a Renée határozottan pályatévesztett. Szép testtel, nagy csípővel igazán nem az írói pályát kellett volna választania. (Darvas Henri írása a Futár-Stefiben) Szabó Dezső meglopta a csehszlovákiai magyarságot A nagy ember átjött és alkalmat adott Szlovenszkó magyarságának, hogy végre megismerje. Végre, mert azt a botránynimbuszt és álmagyarságot, miből ez a kalandor írói nagyságát kalmári következetességgel fölépítette, csak önmaga leplezhette le a legtökéletesebben. Szabó Dezső, a magyar irodalom nagyrahízott piócája ad oculos demonstrálta, hogy úgynevezett zsenialitása a botránycsinálás és kalmárfurfang összes skáláit felöleli. Az, hogy a kassai előadásaiért 4800 koronát kapott, amennyit Pesten egy könyvéért sem kap, alkalmat adott a nagy embernek, hogy jóhiszemű embereket tolvajoknak és csalóknak nevezzen, undorítóan szembeköpve a magyar szóban és kultúrában hittel hívő szlovenszkói magyarokat, hogy jogosulatlanul követeljen és zsaroljon, és akkor, amikor a botrány elérte tetőpontját, gyáván megfutamodjon az eperjesi és ruszinszkói előadások e’ől, mert a gonosztevők szimatjával érezte, hogy ezekből az előadásokból számonkérés lehetett volna ... Ez a szélhámos, ki meglopta Szlovenszkót, a Vörös Lobogó egykori munkatársa, a zsidók legyilkolására uszító fehérterrorista ... Szabó Dezső elfutott ellopván néhány ezer koronát is, mint előleget, és okádni fogja a mérget Szlovenszkó magyarjaira és zsidóira. Aki az alkudozásban ezer galíciain túltett, újból bebizonyított írói nagyságának őrületével fog ismét akasztófa és herelőkés után ordítani. Remélhető azonban, hogy a tébolydából, hová legközelebb kerülni fog, nem fog vízumot kapni több szlovenszkói utazáshoz. Szabó Dezső utolsó színváltozása megtörtént. A legundorítóbb galíciai lélekkufár meghalt. (Földes Sándor írása a Futár-Stefiben) V. POLITIKAI PARÓDIA Bizony nagyon okosan kell felhasználni a kétmilliárdos belső kölcsönt, mert egyhamar nemigen látunk a háznál ekkora összeget A kormány kétmilliárdos belső kölcsönt akar felvenni. Kétezer millió korona rettenetesen sok ott, ahol csak az imént hatszáz millió meg se kottyant. így hát bizony jól ímeg kell nézni, hogy mire adják. Magunk is segítségére akarunk lenni a kormánynak, :s minden tekintetbe veendő körülménnyel számolva a kétezer millió korona okos és takarékos elosztására a következő tervezetet állítottuk össze: A kormánytámogató pártoknak a hónapok óta sürgetett évi szubvenció biztosítására Kčs 300 000 000,—. Politikusaik részére nemzeti ajándék, 25 darab kastély, a hozzávaló berendezéssel és autóval — éppen hogy no — ä 20 millió: Kčs 500 000 000,—. Stodola Kornélnak ebben és az elmúlt esztendőben csak négymillió jövedelme volt, pedig öthöz van szokva. Hogy Szlovenszkónak ez a közgazdasági fenoménje valahogy el
