Irodalmi Szemle, 1979
1979/4 - Bodnár Gyula, Keszeli Ferenc, Kulcsár Ferenc: Irodalmi paródiák
Ozsvald Árpád: Csemege Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer, ősrég, egy széplaki szerkesztőség, melyben minden kacat volt: Fisternek mister, Gálnak gikszer, Keszelinek fuszekli Laczának monokli, Lovicseknek bodicsek, Mácsnak orrcsepp, Miklósinak díszcsekk, Ozsvaldnak grunvald, Prandlnak aszfalt, Vargának csecsemő, Zsélyinek csecse nő. Rájuk nyit a főszerkesztő, Van-é vezér? Kéne kettő! Van-é riport? Kéne három, népművelő, mindenáron! Bekukkant a CSEMADOK: — bármit kértek, nem adok. Rácz Olivér: Ívnak a csukák Van nekem egy halastavam, csuka abban minden halam. Duba bácsi neked adom. Neked adom, te még legény, ügyelj rájuk, mert mind nőstény. Illegnek csak, billegnek csak, franciásan csalogatnak. Ikrájukat mutogatják, jaj, Gyula bácsi, vigyed hát! Jobban is értsz a nyelvükön, noha én nőttem Fleur-ökön. Simkó Tibor: Mentha aquatica Tente tenta, rímért ment, ha ment, a mentha. Ment a; ment a; azért mentha! De közben úgy esett, a kocsmába belesett, és rím helyett rumot hozott. Azóta csak Simkó tudja, hogy aki rummal rímel, az nem ámmal-ímmel. Tóth Elemér: Dödögő Kocám, kocám, töfögő. Éji órán röfögő. Fölriadt a dödögő. Egész nap majd döbög ő. Varga Imre: A fafejű feltámadása Fafeje van, faragható, leánykézzel formálható. Vastaps ráér, jobb az órum! Faférfiú, mindene fa, ember ez, vagy csak tűzifa? Vastaps ráér, jobb az órum! Jobb a’ bizony, olyan lábvíz, fafejekben vérré válik. Vastaps ráér, jobb az órum! Lám, föltámadt! Ágyba lépdel húsz leány a fafejűvel. Vastaps ráér, jobb az órum! Ágaskodik, ami fa volt, Ne adj isten rosszakarót! Vastaps jöhet! Hát az órum?
