Irodalmi Szemle, 1979
1979/4 - Rácz Olivér: A szuper-robot (elbeszélés)
— De hogy ki, azt nem árulta el? — faggatta a tiszt. — Nem — zokogta a hölgy. — Nem akart megijeszteni. Olyan gyengéd volt, szegénykém — mondta, és elgondolkozva megtapogatta az arcán virító foltot. — Egyebet nem találtak? — kérdezte, bánatosan felszárítva a könnyeit. — Hát... egy apró tűszúrás nyomát a mutatóújja begyén — mondta a tiszt bizonytalanul és némileg kelletlenül. — Szúrást? — pillantott fel a hölgy. — Nem lehetett kígyó? — Kígyó? — Kígyó. Mérges kígyó. — Asszonyom! Itt, a szobában? — Hát akkor ugye... — tanácstalanul a magasba vonta a két vállát, zavartan a férfira mosolygott. De aztán rájött, hogy az alkalom nem a legmegfelelőbb az ilyesmire. — Hát istenem — marad a szívszélhüdés — mondta bágyadtan. — Vagy az infarktus. Vagy az mindegy? — Válaszra nem várt, könyörgő mozdulattal megérintette a tiszt karját. — De ugye, önök majd kiderítik? — Asszonyom, biztos lehet benne, hogy ha van kideríteni való, akkor majd kiderítjük — válaszolta a tiszt, és búcsúzóul gálánsán kezet csókolt. De nem derítették ki. Pedig a pomádés fejű Boll-t is kihallgatták. — Hát nem derítettek ki semmit — állapította meg a hölgy is, amikor megkapta a hivatalos végzést. — Nem derítették ki — szögezte le, de az arcán nem látszott különösebb levertség nyoma. Inkább bizonyos enyhe fáradtságé, kimerültségé, esetleg túl- erőitetettségé. Ezt ő is érezhette; fáradtan a távbeszélőért nyúlt. De nem az orvost tárcsázta. — Itt Glória — búgta bele halkan a készülékbe. — Maga az, drágám? Nem emlékszik rám? ... Ugyan, csacsikám, hiszen maga ütemezett be annak idején. Sőt — maga járatott be — suttogta szemérmesen. — Hát persze, hogy a ZX-001-es!... Csitt, fiúka, erről egy szót se! Ezt még Boll sem tudta... Ide figyeljen, fiúka: el tudna jönni hozzám ma este? ... Igen? ... De akut is hozzon, édes; egy jó erős akkumulátort, igen? Mit mond? ... Hogy öt évre voltam feltöltve? ... Igen, igen, igen ... Csakhogy nemrégiben nagyon sok áramot fogyasztottam el egy bizonyos célra... Jó, édes! Várom!... Pá, fiúka ...