Irodalmi Szemle, 1979
1979/3 - FIGYELŐ - Cselényi László: Hit, illúziókkal és illúziók nélkül
perem — Hitler előtt — A fasizmus győzelmes évei — A második világháború”. Ilyen és ehhez hasonló című fejezetek jelzik a Károlyi-féle emigráció mérföldköveit. Aztán a „Hazatérés”, az „Életünk a népi demokráciában” és „A párizsi magyar követségen (1947—1949). „Az út vége” utolsó fejezetcíme („A másodszor is megtört szív”) különösen érzékletesen jellemzi Károlyi helyzetét, az örök emigráns tragédiáját. 1949-ben vagyunk, a Rajk-per évében. „Mégis, ennek ellenére elhatároztam, hazámban maradok és régi házamban fejezem be életemet. Elképzelhetetlen volt, hogy újra emigráns legyen belőlem. Ez annyit jelentett volna, hogy átállok az ellenség oldalára, annál is inkább, mert a helyzet akkoriban közeli háborúra vallott... ... Képtelen döntésnek tűnt, hogy a kapitalista világban éljek, ahonnan atombombát fognak hajítani Keletre. Én a Kelethez tartoztam, és ott volt a helyem saját népem között, bármilyen hibákat is követnek el honfitársaim.” A kör mégis bezárult. A hetvenötesztendős vörös gróf, az örök emigráns, bármilyen elképzelhetetlennek tartja is az újabb hazátlanságot, mégsem tudja megfizetni az otthonmaradás díját. A kör bezárult. Hallgassuk ismét Károlyit: „Október 13-án táviratot küldtem a Magyar Köztársaság elnökének, és ebben felajánlottam, szükség esetén a bíróság előtt is hajlandó vagyok tanúsítani, hogy Rajk vallomásának Sulyokra vonatkozó része ellenkezik az általam ismert tényekkel, és ez a körülmény az egész vallomás hitelességét kétségessé teszi. Tudomására hoztam azt is, hogy ha 24 órán belül nem kapok választ, táviratomat nyilvánosságra hozom. Választ ismét nem kaptam. A nemzetközi sajtó teljes terjedelmében közölte a táviratomat, mire a ĽHumanité lehozta a magyar kormány válasznyilatkozatát, amely szerint átáltam a kapitalista-imperialista táborba, mert magas korom és rossz egészségi állapotom miatt nem tudtam ellenállni az ellenséges körök befolyásának. Rajkot és társait felakasztották. Ezzel másodszor is emigráns lettem. De most már nem volt remény a hazatérésre”. Ma már tudjuk, hogy Károlyinak volt igaza. Legfőbb ideje, hogy megjelent végül ez a megrendítő önéletírása is, ahogyan jóval előbb, még a hatvanas évek közepén az Egy egész világ ellen s Károlyi Mihályné Emlékiratai (Együtt a forradalomban — Együtt a száműzetésben — új kiadásuk éppen mostanában kapható a közös könyvkiadási egyezmény keretében hozzánk is eljutó magyarországi könyvek között), s végül, szinte egyszerre, két monográfia is megjelent, Litván György és Jemnitz János Szerette az igazságot című könyve és Hajdú Tibor impozáns Károlyi-életrajza. S megjelent a Károlyi levelezés első kötete is. A kör bezárult. Károlyi Mihály végleg hazatért örökösnek hitt emigrációjából. III Kun Béla, az éppen hatvan éve hatalomra jutott Magyar Tanácsköztársaság külügyi népbiztosa és valóságos vezére, Lenin egyik legközelebbi és legmegbízhatóbb munkatársa, sajnos, nem hagyott hátra emlékiratokat. Írni sokat írt ugyan viharos pályafutása folyamán, főként azonnal politikai szükségleteket kielégíteni hivatott brosúrákat, ezekből jelent is meg egy kötetnyi 1958-ban, „Kun Béla: A Magyar Tanácsköztársaságról” címmel, valójában azonban mindmáig szinte hozzáférhetetlenek Kun Béla írásai a szélesebb olvasóközönség számára. Lényegében ugyanez a helyzet a Kun Béláról szóló írásokkal is. Ha elégedetlenek voltunk, hogy Károlyiról csak mostanában jelent meg monográfia, Kun Béláról szólván még inkább elégedetlenkedhetünk, hiszen a világtörténelem második proletárállama megteremtőjének és vezető személyiségének máig nem állított őt megillető méltó emléket az oly gyakran hálátlan utókor. „Kun Béla életét, pályáját, jelentőségét mind ez ideig nem világítottuk meg kellőképpen. Emlékét sem becsültük meg érdeme szerint. Sok oka van ennek. Többi között az is, hogy Kun Béla még túl közel van hozzánk. Történelmi objektivitással — különösen egyes kortársai — képtelenek megérteni őt és felfogni küldetésének nagy- szerűségét” — írja Kun Béláné emlékezéseiben és így folytatja: „Mégsem kételkedem abban, hogy eljön az idő, amikor mindenki számára látható és érthető lesz az igazi, a történelmileg hiteles Kun Béla-kép”.
