Irodalmi Szemle, 1979
1979/3 - FÓRUM - Pašiaková, Jaroslava: Egy irodalmi motívum magyar és cseh változatáról
doktornak nem az örök béke lebeg szeme előtt, hanem a szociális egyenlőség” (J. P. kiemelése). A maga műfajában s az egykorú európai irodalmat nézve, a Čapek-dráma kétségtelenül magasabb művészi színvonalon áll, mint Török novellája, de éppen a két mű végkicsengését és mondandóját tekintve a Török-féle változat eszmeileg kiélezettebb, egyértelműbb, reálisabb. Török a problémát, jóllehet erős pátosszal, nyilván az akkor éppen divatos expresszionizmus hatása alatt, de világosan és megalkuvás nélkül vetette föl: vagy szociális egyenlőség s az emberiség megoltalmazása az erőszaktól, vagy egyenlőtlenség, önkény s az emberiség pusztulása. Čapek hajlik a kompromisszumra, ő még hisz a kölcsönös megértés, az „örök béke” lehetőségében — évekkel Hitler hatalomra kerülése után, s szinte Csehszlovákia lerohanásának előestéjén. Hogy a különbség még markánsabb legyen, a két mű születése közti időt is figyelembe kell vennünk. Török novelláját 1923-ra datáljuk (az író 1925-ben meghalt), Čapek drámá- ját 1937-re. A két mű részletes elemzésével valóban meghökkentő egyezésekre bukkanunk a főhős, a társadalmi helyzetek, az emberiségre rátört, rémítő iramban terjedő és áldozatait válogatás nélkül, szegények és gazdagok közül egyformán szedő rejtelmes kór mozzanataiban. Feltűnő különbséget csak az alapkoncepcióban találunk: míg Čapek pacifista módon az emberiség békejogát védelmezi, s ezért Gálén doktor a béke ígérete fejében a Marsall-Diktátor gyógyítására is hajlandó, Török hőse, doktor Digger nem kapható ilyenre, mert tudja, hogy a világ hatalmasságai végül is mindig összefognak: „... Országok diplomatái, kik dühös fogcsikorgatással öklüket mutogatták egymás felé, hirtelen megbékéltek. — Egyek legyünk az ügyben — mondogatták —, egy felénk a veszély .. Ha a két alkotás minden egyezését — és hangsúlyozott eszmei különbözőségét — fontolóra vesszük, fölmerül a kérdés: hogyan történhetett, hogy két író, aki egyazon államban élt ugyan, de más-más nyelvközösséghez és kultúrához tartozott, oly nagy meggyőző erővel és ilyen egymással egyező módon fejezte ki az emberiség jövője, az európai jövő fölött érzett aggodalmát. Persze, Török Géza az új közép-európai állam- alakulat születése után, Karéi Čapek pedig annak megszűnése előtt írta a maga változatát. A fő kérdés azonban ez marad: ki volt Török Géza, hol élt, ki ismerte őt személyesen? Sem az irodalmi lexikonok, sem a korszakot bemutató irodalomtörténeti munkák nem említik Török Géza nevét. Marad tehát maga a Török-életmű, s maradnak az egykorú hírek, glosszák, levelezések, valamint néhány, még élő kortárs szóbeli visszaemlékezése. Sándor Imre az említett glosszában így jellemezte Török irodalmi életművét, a berlini Prometheus Kiadónál évszám nélkül2 megjelent Örök árny című novellásfüzetet: „A szétrongyolódott, vékony, fűzött könyv, amely Török Géza néhány novelláját és riportját tartalmazza — írói munkájának egyetlen »reprezentatív« megnyilatkozása közel húsz évvel ezelőtt jelent meg. Röviddel rá az író meghalt szabályos tüdő vészben, ahogy hányatott életű szlovenszkói magyar íróhoz illik. Török Géza működése beleesik a hőskorába annak a szlovenszkói magyar irodalomnak, amelyről annyi elméleti szó esett, amely túl sokat beszéltetett magáról korához képest és ebben a szóáradatban soha sem tétetett említés Török Gézáról.” Hol keressük azonban ezt a feledésbe merült könyvecskét? Egyetlen reménységem most is a budapesti Széchényi Könyvtár maradt, ahol végül is ráakadtam, megtaláltam az egyetlen hozzáférhető példányt, igaz, már csak fénymásolatban. A könyvecske tizenkét novellát és riportot tartalmaz. Elő- és utószavával, szimbolikus meditációjával a semmiről (Semmi, Nihil) nem több 108 oldalnál. Ezer számozott példányban került piacra, az első száz példány famentes papíron, a szerző sajátkezű aláírásával, bibliofil kiadványként. A Széchényi Könyvtár a 273. számú példányt birtokolja. A könyv mottója egy Byron-idézet: „Agg ember, lásd, meghalni nem nehéz!” Az írások többségének színhelye egy tátrai tüdőszanatórium, s itt jelenik meg az első szál: Török Géza — és Čapek — orvos barátja. A másik szál Török valószínű betegtársa — Jirí Wolker lehet. Tájékozódásom másik forrása a korabeli sajtó lett volna, de mindössze egyetlen korabeli dokumentum létezik a jogász és újságíró Törökről, a kor megbízható tanújá
