Irodalmi Szemle, 1979
1979/3 - ÉLŐ MÚLT - Varga Imre: Földrengés két korszak határán
Korbely és Baróti Szabó Dávid költeményének összevetésekor látjuk, hogy más-más művészeti elképzelés áll poémáik mögött. A két hosszúvers témája azonos, de más a tartalma, más a világképe. Korbely poémájának „főszereplője” a tételes vallás Istene, (immár) nem időn és téren kívül álló lény, hanem mindenütt jelenlévő hatalmasság, aki tetszés szerint büntet és fölemel a porból, aki előtt az ember percnyi életű féreg, alávetettje az istent hatalomnak. A földrengés Isten eszköze, arra, hogy az engedetleneket, a vallástól, erkölcstől elfordulókat megbüntesse, s az égi király létét tagadókat figyelmeztesse az ő állandó jelenlétére és mindenhatóságára. A költő — akár a pap — az isteni szó közvetítőjévé válik: korhol, figyelmeztet, bibliát eseményekkel példázódik. Ám olykor, átérezve a mérhetetlen pusztulás embertelenségét, a pusztuló város nevében méltatlankodik, könyörög: S hát te nagy Üristen, mért nem könyörülöd., miért hogy e várost ilyen bőszen ütöd? Hiszen jóságos vagy, szeretettel teljes, miért tombol dühöd, mi Urunk, kegyelmes? Haragodnak tüzét e nyomorúságos helységre mért ontod? Nincsen-é bárányod, hű keresztény lélek egyetlen sem itten, ki volna világi bűntől szennyezetten? Ámde nagy haragod mégsem is szünteted, szegény Komáromot korbácsoddal vered, elég már, 6, elég, magasságos Isten, pusztító haragod váltsd föl kegyelemmel! Ámde ez a könyörgésbe fúló méltatlankodás nem kell hogy megtévesszen. Korbely Istenének ettől nem csökken haragja és hatalma, megbünteti az engedetleneket, hite- hagyottakat; s hát van-e bűntelen ember a földön? Baróti Szabó hexameterekben írt költeményének már nem Isten a főszereplője, hanem az ember. A vers keretét sem a tételes vallás példázatai, prófétai intések adják, hanem a latin mitológia. A költemény Cynthia holdistennő haragját írja le, aki megdühödvén a komáromi vár ellenségnek fügét mutató és fittyeket hányó kőszűzére, bosz- szút forral. Tervébe beavatja Neptunt, Vulkánt és Aeolust, a Víz, a Föld és Szelek isteneit. Alkalmas Időben az ő segítségükkel indul rohamra, a porral egyenlővé teszik a várost, s már-már a várat rombolnák, mikor Magyar Márs közbelép és szétugrasztja kedves erődítményének bősz rongálóit. Baróti Szabó Vulkánja, Neptúnja és Aeolusa mind isteni tulajdonságokkal felruházott emberek. E földindulás-vers mitológiájára is érvényes Szigeti József megállapítása: „az ember önmagát vetíti a természetbe, de isteni tett formában.” Vulkánus szolgál fúrót, verőket, vasrudakat, kénkövet visznek magukkal a város lerombolására. S ezek az istenek alattomosan viselkednek „hadüzenet nélkül” támadják meg Komáromot. Olvassuk el Baróti „hadijelentésének” egy részét: „... az egygyik Falba kemény Steropes, kap Brontes másba: miképpen A’ körtvély-jákot meg-ölelvén rázza, s igyekszik Ingatván töviből ki-facsarni, le-dőjteni vaskos Karjaival: neki csákányát zúdittja Pirákmon, Mélyre vetett talpát töri, földet alóla ki-vájkál, Más választ kőtől köveket szerszámival; a’ más Görbítvén hátát meg-megvetvén lábait, a’ nagy Roppant bástyákat tőből emelíti-fel. Az „ostrom” egészét idemásolhatnám, semmiben sem különbözik a régi városok meg- hódoltatásától. De a vár bástyáján álló kőből faragott Szűz állja az ostromot. Egyelőre. (Följegyzések szólnak ugyanis arról, hogy 1783-ban újabb nagy földrengés pusztítja el az Időközben újra fölépült várost. Ekkor válik rommá a bevehetetlennek tartott komá
