Irodalmi Szemle, 1979
1979/2 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Zalabai Zsigmond: Könyv, ember, társadalom
makrói. S meg kellene végre születniük az olyan szintéziseknek is, melyek a Hét évszázad magyar versei mintájára a szlovák és a cseh költészet századairól állítanának tablót a magyar olvasónak — a népköltészettől kezdve napjaink lírájáig. S folytatni kell persze a még meglevő fehér foltok — miért nincs egy magyar Šalda?, egy magyar Holan? egy magyar válogatás a szlovák szürrealistáktól? — föltérképezését; a kortárs irodalom kiemelkedő műveinek tolmácsolását; alaposabban körül kellene nézni az irodalmi régiségben és művelődéstörténetben is, keresve azt, amit az évszázadok óta együtt élő közép-európai nemzeteik történelmében közös, tehát békés egymás mellett élésre, egymás jogainak tiszteletben tartására kötelező hagyomány. — A csehszlovákiai magyar műfordítás-irodalom eredményeivel, úgy vélem, joggal büszkélkedhetünk; adósságainkat pedig — bízva abban, hogy törlesztésükre a Madách Könyvkiadó fennállásának második évtizede lehetőséget ad majd — tűzzük megvalósítandó, szép, mert közösségi hasznú feladatként a könyvkultúra elkötelezettjei: fordítók, szerkesztők, összeállítók, irodalom- és művelődéstörténészek elé. Tíz év alatt a Madách Könyv- és Lapkiadó összesen 404 művet jelentetett meg; ennek közel a fele — pontosan 190 könyv — az eredeti magyar irodalom szerkesztőségéből került ki. Stílusirányzatok és csoportosulások kizárólagos uralmát nem vállalva, a kiadó irodalmi és szellemi életünk egészének érdekeit tartotta szem előtt; helyet adott mind a hagyományosabb, mind a modernebb törekvéseknek, a már befutott alkotók — Egri Viktor, Szabó Béla, Rácz Olivér, Duba Gyula, Dobos László, Ordódy Katalin, Ozs- vald Árpád és mások — mellett megjelenési lehetőséget biztosított a hatvanas-hetver nes évek fordulóján jelentkező fiatal költőknek és prózaíróknak Is. Varga Imre, Tóth László, Kulcsár Ferenc, Keszeli Ferenc, Kmeczkó Mihály, Szitási Ferenc, Zirig Árpád, Varga Erzsébet, Balla Kálmán, Bereck József, Kovács Magda, Kövesdi János, Mészáros László és Zalabai Zsigmond a Madách Kiadó közvetítésével kapcsolódott be irodalmunk vérkeringésébe. Igaz, az említettek közül nem mindenki váltotta be a hozzá fűzött reményeket, néhány pályakezdőnk viszont az eltelt egy évtized alatt már rangos helyet vívott ki magának irodalmi életünkben. Azokat, akik túl vannak már a második, sőt harmadik könyvükön is, mind idehaza, mind pedig Magyarországon élénk és méltató kritikai visszhang kíséri, örvendetes, hogy az elsőkönyvesek névsora hamarosan újabb nevekkel bővül: az 1979-es kiadói terv szerint két fiatal prózaíró, Grendel Lajos és Fülöp Antal jelentkezik novelláskötettel. Vállalva az irodalmi folytonosság továbbvitelét, az alkotókat tömörítő műhely szerepét, a kiadó számol a Megközelítés című antológia megjelentetésével is, amely irodalmunk korosztály-szerkezetének további gazdagodását ígéri azzal, hogy benne a szó szoros értelmében pályakezdő költőjelöltek jutnak majd szóhoz. Ide számítva a korukat tekintve nem fiatal, de pályájukat csupán a hetvenes években kezdő alkotókat — pl. Gyimesi Györgyöt, a vadászírót, a társadalomtudományi irodalomból Püspöki Nagy Péter történészt, az évtizedek népzenei gyűjtését könyvvé formáló Ág Tibort és másokat —, impozáns névsort állíthatnánk össze azokból a szerzőkből, akik már a Madách égisze alatt debütáltak. Mindez, igazolni látszik azt az állításunkat, hogy a folyamatos, tervszerű könyvkiadás hosszú távon kedvezően hathat az alkotókedvre, tudatossá tehet alig tudatos, éppen-éppen nyiladozó fölismeréseket, igényeket és alkotói szándékokat. Az 1950—1954 közötti eredeti szlovákiai magyar könyvtermést értékelve, Fábry Zoltán még így summázhatta a helyzetet: „A széppróza nyolc könyve közül ötöt Egri Viktor írt.” Azóta, hitem szerint nem függetlenül az önálló kiadó lététől, gyökeresen megváltozott a helyzet. Az irodalmunk nesztorának számító Egri Viktortól kezdve a középnemzedéken és a fiatalabb középnemzedéken át a nemrégiben könyvessé lett Balla Kálmánig harminc év alatt mintegy hetven szlovákiai magyar szerzőnek jelent meg egy vagy több könyve. Voltak, akik elhallgatak, lemorzsolódtak, akikről kiderült, hogy csupán alkalmi kirándulást tettek az irodalomba — ennek ellenére aligha vitatható, hogy a tehetséges alkotók száma három évtized alatt jelentősen emelkedett: megduplázódott-meghárom- szorozódott. Az íróközösség kínálatának növekedése természetszerűen hozta magával a kiválasztás, a kéziratszelektálás minőségi szempontjainak erősödését is. A kiadó úgy vélte: a csehszlovákiai magyar irodalom a folytonosság-megszakadások ellenére is létrehozott már olyan műveket, melyek szolid esztétikai standardról tanúskodnak, melyek meghaladják az alig-irodalom szintjét, s értékeiknél fogva mintegy követendő — magasabbra eme
