Irodalmi Szemle, 1979

1979/2 - Cselényi László: Vallomás-töredék egy műfordításról

mint valóra, s csak lopakszik, megtéveszt inkább, irányít.

Nos, a nagyvilágot bejárván, eljuthat-é ide az ármány?

Ez édensarkot elorozni?

Béke lakozik idebenn, önmaga csöndjén megpihen, s nem gondol semmi bajra, rosszra. Százszorszép nyit az udvaron, fülfű kúszik föl a falon, szétterjeszti árnyát a hegy, gyalogösvény rejtve lehet.

E kicsi világegyetembe, rontó ármány betörhet-é?

Ah, a vész mindenütt lel ajtót!

Cselényi László fordítása

VALLOMÁS-TÖREDÉK EGY MŰFORDÍTÁSRÓL

Miért éppen Hviezdoslav (aki épp százharminc esztendővel ezelőtt, 1849. február 2-án született Felsőkubinban), s miért éppen ez a költeménye? — szegezik mellemnek egyre többen a kérdést, hallván, hogy a Hájnikova žena ú] fordításán dolgozom. Van, aki megrökönyödését is kifejezésre juttatja: „Hogyan kerül a csizma az asztalra?” Egy ilyen „konzervatív” szöveg fordítása „hipermodern” verseim mellé?

Addig is, míg alkalmam s időm lesz egy hosszabb „műhely-vallomásra”, álljon itt néhány adalék csupán a problémák megvilágítása végett.

1. Eléggé közismert tény irodalmi berkeinkben vonzódásom az ún. „hosszú vers”-hez, légyen az klasszikus eposz, mint amilyen az Odüsszeia vagy az Aenais, keleti mítosz, mint amilyen Mahábhárata vagy a Sahnámé, középkori verses epika, amilyen a Nibe- lung-ének vagy az Edda, XIX. századi elbeszélő költemény, amilyen az Anyegin vagy a Toldi, avagy XX. századi lírai-epikai kísérlet, amilyen a Cantók, a Puszta ország és a Mahruh veszése.

Az Is közismert tény, hogy egy-egy ilyen hosszú ének testközelébe leginkább úgy kerül az ember, ha verítékesen megdolgozik vele, jelen esetben, ha lefordítja. S minthogy mifelénk inkább csak szlovák vagy cseh művek fordítására nyílik lehetőség, kapóra jött éppen Hviezdoslav nagy költeményének az új fordítása.

Meglntcsak több oknál fogva. Úgy mint:

2. Minden ún. „kötelező-olvasmány-mítosz” ellenére, Pavol Országh-Hviezdoslav igenis mindmáig a szlovák irodalom legnagyobb formátumú egyénisége, s a Hájnikova žena Hviezdoslav (és az egész szlovák irodalom) legjelentősebb, mert egyszeri és összefoglaló jellegű alkotása. Bizonyosan fellengzősnek tűnik az összehasonlítás, de leírták, mégpedig nem kisebb szerző, mint Jaroslav Vlček vagy František Votruba, egy tanul