Irodalmi Szemle, 1979

1979/10 - FIGYELŐ - Turczel Lajos: A magyar sajtótörténeti szintézis első kötete

nyelvű újságokat és folyóiratokat dolgozott fel, melyek az itteni városokban (Pozsonyban, Kassán és Komáromban) jelentek meg. Most ezt a művet azért említem fel, mert fontos forrásmunkául szolgált a Magyar Tudományos Akadémia által előkészített sajtótörténet első kötetéhez / A magyar sajtó története I. 1705—1843/. Az idén megjelent első kötetnek Kókay nemcsak a társszerzője (Fenyő Istvánnal, Ko- sáry Domonkossal, T. Erdélyi Ilonával és Ugrin Arankával együtt), hanem a szerkesztője is.

Az általa írt első fejezetek (A sajtó kialakulása — európai és hazai előzmények, Hírlap- és folyóirat-irodalmunk a 18. században, a Sajtónk a magyar jakobinus mozgalom bukása után című fejezetek első része) megint csak a rendkívül gazdag helyi vonatkozások miatt érdekelnek különösképpen bennünket. Köztudomású tény, hogy a 16. és 17. század török hódításai következtében a magyarországi szellemi élet akkori legfőbb bázisai a mai Szlovákia területén (és Erdélyben) alakultak ki, és ez a szükségszerűen kivételes helyzet egy ideig a török kiűzése utáni időkben is megmaradt. Így a legelső sajtókezdeményezések a mi területünkön történnek. Kókay megemlíti az első magyar nyelvű „újságlevele:”, melyet Erewer Lőrinc lőcsei nyomdász 1634-ben adott ki, s természetesen részletesen tárgyalja II. Rákóczi Ferenc 1705 és 1710 között megjelenő lhi.n nyelvű újságját, a Mercurius Hungarícusí (a 2. számtól: Mercurius Ve- ridicus ex Hungaria), mely a kassai, lőcsei és bártfai nyomdákban készült. Lehetséges, hogy az 1. szám, melyből egyetlen példány sem maradt fenn, magyar nyelvű volt, ugyanis a kezdeményező Esz- terházy Antal tábornok — egy levele tanúsága szerint — az újságot a nép vigasztalására, a szegénység bátorítására kívánta kiadni. A latin nyelven való megjelenés fő indoka a külföldi közvélemény tájékoztatása volt.

A Rákóczi-szabadságharc bukását követő nyolcvan évben a magyarországi sajtó további kibontakozásában Pozsonyé lett a vezető szerep. Először is itt jelent meg a Mercurius Hungaricus nyomába lépő következő hazai újság, a Bél Mátyás által szerkesztett, s ugyancsak latin nyelvű Nova Posoniensia (1721—1722). 1730-ban úgy látszott, hogy Buda veszi át a vezető szerepet egy akkor induló német nyelvű újsággal, de 1764 és 1790 között ismét Pozsony lett a hazai fő sajtóközpont. Itt jelent meg a Landerer Mihály nyomdász által elindított népszerű és hosszú életű német nyelvű újság, a Pressburger Zeitung, mely egészen 1929-ig fennáll, s a nyolcvanas években itt indultak az első magyar és szlovák nyelvű újságok is: a Magyar Hírmondó (1780—1789) és a Pressburské Noviny (1783—1787). Az összehasonlítás kedvéért meg lehet jegyezni, hogy a Habs- burg-birodalom többi nemzetiségei közül a csehek első nemzeti nyelvű újságja (Oterni a Sobotni Pražské Poštovské Noviny] 1719- ben, a szerbeké (Slaveno-Srbskij Magazin] 1768-ban, a szlovéneké (Ljubljanské Novice] 1797-ben jelent meg.

A sajtótörténeti kötet Kókay által írt első részében az úttörő jelentőségű pozsonyi Magyar Hírmondó természetesen nagy teret kap. Fentebb említett monográfiájában Kókay közel 200 oldalt szentelt neki; itt a róla szóló szöveget — a kötet belső proporcióinak megfelelően — szűkebbre vonta, de így is teljes képet kapunk arról a lapról, amelynek kétszáz évvel ezelőtt, 1780. januárjában jelent meg az első száma. Ha erre a jelentős évfordulóra gondolunk és arra is, hogy nemzetiségi irodalomtudományunk az utóbbi időben intenzívebb figyelmet szentel a magyar irodalom és művelődés szlovákiai hagyományainak, kapcsolatainak, akkor nem lesz túlzás az az óhajunk, hogy bárcsak minél szélesebb körökben válna nálunk is ismertté, olvasottá a megjelent sajtótörténeti kötet. Mivel erre és ilyesmire reálisabb remény nincs, gondolkoznunk kell azon, hogy az előkészületben lévő hagyománylexikon után más kiadványokban s köztük népszerűsítő- és szöveggyűjtemény-jelle- gűekben is közkinccsé tegyük az itteni magyar irodalmi és művelődési hagyományokat. Sajtótörténeti vonatkozásban a pozsonyi Magyar Hírmondón kívül az első önálló magyar nyelvű folyóiratok, a kassai Magyar Museum (1788—1793) és a komáromi Mindenes Gyűjtemény (1789—1792) jöhetnének számításba; úttörő jellegük miatt a sajtótörténeti kötetben ezek is megkülönböztetett figyelemben részesülnek.

Annak, hogy a Magyar Museum és a Mindenes Gyűjtemény a 18. század vége felé éppen Kassán, illetve Komáromban jelentek meg, már nincs nagyobb helyi történelmi indokoltsága, de Pozsony 1710— 1790 közötti vezető sajtószerepe történelmileg teljesen indokoltnak, törvényszerű-