Irodalmi Szemle, 1978

1978/3 - Veres János: Kollázs I. (vers)

hazudni — 18 állat elpusztult és további 30-at le kellett vágni — a tábornok nyilatkozata szerint az alkotmány tökéletes — bal kezéről három ujja leszakadt — MINDEN JÓT, MÓNIKA — eredményesen kell teljesíteni az évi tervet — 1942-ben halt meg Julio Gonzálesz spanyol szobrász — fokozatos folyamatról van szó — mire kórházba szállították, meghalt — MI EGYÜTT SÍRUNK — vitathatatlanul a műfaj átlagos filmjei fölé emelkedik — az első fordulóban az Ajax 3:0 arányban győzött — Hindemith Whitman-rekviemje beható méltatást érdemelne — Belfastban egy középkorú protestáns férfit sebesítet- tek meg — a legnépszerűbb író ma is Jókai és Miksztáh — a légierő folytatja támadásait — ki korán kel, aranyat lel — JAJ, DE BOLOND VOLTAM — a Lomonoszov kutatóhajó visszatért Szevasztopolba — 15 é- ves vagyok, levelezni szeretnék sportról, beatről — lassan járj, tovább érsz — a helyes járás a kevésbé jó alakot is vonzóbbá teszi

— a zene útja ily módon logikusan vezet Liszthez — a magyar iskolások bemutatták a „Palkó szamara“ című mesejátékot — a legnagyobb siker az egység

Síromra, ha meghalok, ez jön:

Itt nyugszik az, ki nem élt, nem nyúlt az eléberakotthoz, jöhetetleneket remélt.

(Ezt Babits írta; aki nem hiszi, járjon utána.J Árnyképek egy képzeletbeli noteszben:

Vulnera dánt formám (a sebek formálnak) — emeli fel mutatóujját egy középkori mester.

Ha nincs a szellemi többletnek közösségi haszna, semmit sem ér önmagában — billenti félre a fejét Simon István.

Senkinek élete sem csupán a magáé, őseinek köszöni és tartozik vele utódainak — szól sírjából kiemelkedve Virág Benedek.

O’Neill azt írja, hogy Elektrához illik a gyász.

Csak egyetlen gondolat fájt rettenetesen: hogy az a bátor, nagyszerű, kedves öreg harcos, aki annyi bajból kisegített, a felejthetetlen Old Death már nem lovagolhat mellettem — meséli kicsiknek és nagyoknak May Károly.

Hallgatom magamat, de ki hallhat még? — kérdi Déry Tibor, s meglibben hosszúra nőtt, csapzott hajtincse. — A sivatag már beszívott volna minden emberi eszméletet?

Magányát majd a férfi baltaként megragadja — mondja elszántan A. Nawrocki fiatal lengyel költő.

Száraz tónak nedves partján döglött béka kuruttyol, hallgatja egy siket ember, ki a vízben lubickol.

Tapéta-foszlányok az eszmélet falán:

Egyetemes értékek: a szabadság, a szerelem, a becsület, az öröm, a bánat — nem léphetsz kétszer egymás után ugyanabba a folyóba — nincsen új a nap alatt — az irodalom fájdalomból, nyugtalanságból, félelemből születik — a hajdani büszke apacshősből vásári mutatványos lett — Kodály „Huszt“-jának bús düledékeit egy másik rejtélyes,