Irodalmi Szemle, 1978
1978/10 - FIGYELŐ - (szigeti, mészáros 1.): Tollhegyen
Megjegyzések Oresztész halálához és feltámadásához Euripidész drámáiban nem hal meg Oresztész; Gyurkó László színművében Oresztész szúrja le Elektrát; a címben jelzett események viszont Jancsó Miklós Szerelmem, Elektra című filmjében következnek be. Jegyzetemben ennek a helyzetnek problematikusságára, valamint a befejező képsorok eszmei és esztétikai elnagyoltságára szeretnék rámutatni. A film történetének alapjául Gyurkó László azonos című drámája szolgált. A dráma elvont terét Jancsó nagy terű vályogpalotás pusztává konkretizálta. Törvényszerűen villan fel tehát a Szegénylegények pusztája s vele együtt több rokon motívum. A film elején úgy látszik, hogy Jancsó az Elektra-téma sajátos, önálló, zárt, belső törvényszerűségeknek engedelmeskedő változatát tárja elénk. Gyurkó szövegét már-már önállósuló kameramozgás és tömegmozgás fogja körül. Tárgyak, mozdulatok, arcok, csapatmozdulatok szimbolikus jelentőségűek. A környezet, a helyzet és a hősök bemutatására szánt idő miatt vontatottan bontakozik ki a cselekmény, ám végül mégiscsak megérkezik Oresztész. Idegen ifjúnak mondja magát, s azt a hírt hozza, hogy Oresztész halott. Az antik történet itt drámai fordulatot vesz: Elektra leszúrja az idegennek vélt, rossz hírt hozó fiatalembert. Döbbenetes lehetőség villan fel, egy új Elektra-változat: nem elég a bosszúálló Oresztészre várni, az adott körülmények között kell társakat keresni a zsarnok elelni harcban. A film azonban nem él ezzel a lehetőséggel. Oresztész feltámad és Elektra megérti, hogy az igazságot nem lehet megölni, elpusztítani, az igazság végül mindig győzedelmeskedik. Oresztész kezében egyszercsak pisztolyt látunk, mellyel végez a zsarnok Egisztosszal. A jelenetnek vége, Elektra és Oresztész más-más irányban elindulva elvész a messzeségben ... A filmnek azonban még nincs vége. Elektra és Oresztész visszakanyarodnak, pisztolyt rántanak egymásra, majd feltámadnak és kézen fogva elindulnak, hogy végül egy vörös helikopteren elszánjanak a végtelenbe és vissza. Közben Petőfi-, Marx-, és Guevara-idézetekkel bizonygatják a világforradalom szükségességét. A szépen induló és érzékletesen bonyolódó film véleményem szerint Oresztész feltámadásával megtörik és a túlkomponált befejező képsorokban eszmei zavarba torkollik. Pedig éppen Oresztész halálával villan föl egy sajátos Elektra-változat lehetősége. Csakhogy Oresztész feltámadásával meghal a szuverén film és megkezdődik a misztérium. A keresztény mitológiának is Krisztus feltámadása az egyik kulcsmotívuma. Nem hiszem azonban, hogy szükségünk van szocialistakommunista misztériumjátékokra, mitológiára, tehát történelmileg hamis ideológiára. Che Guevara nem támadt fel. Sem a valóságban, sem a filmen. De talán még Oresztész feltámadása is elfogadható volna, ha Egisztosz leteríté- sével véget érne a film. A feltámadás jelkép, megemeli a történetet, a pisztoly pedig már időszerűsíti, a mához köti. Minden, ami ettől a ponttól kezdve történik, fölösleges adalék. Ugyanakkor eléggé nyilvánvaló, hogy ez az adalék egyben a film értelmezése kíván lenni. Itt azonban szerintem az alkotók melléfogtak, amikor az adalékot nem határolták el élesen a történettől. Hasonló esetben az alkotók egyenes belépése a filmbe a leghelyesebb megoldás. Egyetlen példát említek fel. Az O.K. című nyugatnémet filmben egy vietnami vérengzést felidéző esemény játék azzal ér véget, hogy a katonákat alakító színészek visszaöltöznek civilbe, és karonfogva a történetben meggyilkolt lányt, vidáman nevetgélve elindulna hazafelé. Nem kell külön kommentálni, hogy nem születünk háborúra. A Szerelmem, Elektra végén is elég lett volna, ha a hazafelé sze- delőzködő forgatócsoportot látjuk, ami még a helikopter jelenlétét is megindokolja. A látott formában azonban a film befejezése olyan furcsán hat, mintha valamelyik western végén az elbukó hős igazságtevő angyalként jelenne meg újra. (mészáros l.j
