Irodalmi Szemle, 1978

1978/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Tóth László: Egy színház és vidéke (A MATESZ jubileumára)

az érvényesülés lehetőségeit; 2. sajátos művészi elgondolásait képtelen egyeztetni színházának művészi lehetőségeivel, esetleg művészeti programjával.

Írásomban a hivatástudat, áldozatvállalás, lelkesedés a gyakori szavak, minősítő jelzők, s most kénytelen vagyok ismét használni őket. A csehszlovákiai magyar színész legfontosabb tulajdonságainak még ma — huszonöt év után — is ezeknek kell lenniük. Nem választhat magának színházat, s — általában — nem cserélhet színházat, így jogosan érezheti akár kiszolgáltatva is magát, és ennek — bizonyos értelemben — kárát látja színész is, színház is, s a csehszlovákiai magyar színházkultúra is. Alig vannak lehetőségei más területeken próbára tenni tehetségét, hasznosítani energiáit, megvalósítani önmagát. A televízió eddig még alig fedezte föl magának a csehszlovákiai magyar színészt, a filmgyár csak esetenként és csak néhányukat — kisebb szerepekben, a rádió magyar adása ugyan gyakrabban, de korántsem elégséges mértékben. Nyelvénél fogva idegen terület számára a szinkron is. Nem áll módjában, hogy egy-egy szerepre más társulathoz szerződjön Szlovákiában. Néhány magyarországi szerződésről ugyan tudunk, de a jövőben fokozottabb mértékben kellene ezzel a lehetőséggel élni. A színháznak — talán a fölsoroltak miatt is — alig van vonzereje a fiatalok körében. A fentieken kívül általában meglehetősen nehezen sikerül lakáshoz juttatni őket, a kezdő fizetések aránylag alacsonyak. Igaz, a vezető színészek fizetése is rendezésre szorulna már. Állandó gondot jelent ugyanekkor a színházon belül a színészek művészi ambícióinak, szerepálmainak kielégítése. Bár megvannak az előnyei annak is, hogy mind a komáromi, mind a kasasi társulat színészeinek — a tár sulatok kis létszám miatt — minden szerepet el kell vállalniuk, még a legkisebbeket is. De a sorozatos kis szerelek, és azok, melyek nem veszik igénybe a színész minden erejét, tehetségét — elkedvetlenítik őt, s a mellőzöttség érzését táplálják benne. Évadonként viszont kielégíteni valamennyiük művészi ambícióit, aligha lehetséges. Még akkor is, ha a színházvezetőség és a dramaturgia minden tőle telhetőt megtesz ennek érdekében.

Területi színházunknak 1970-től két két társulata van. Az illetékes felettes hatóságok 1970. március 1-től engedélyezték a kassai Thália Színpad működését. A társulat megalakulását a közvélemény felfokozott érdeklődése és éles hangú, túlkapásoktól sem mentes sajtóvita előzte meg. Voltak, akik új, önálló színházat (sőt színházakat) követeltek, s voltak olyanok Is, akik eleve ellenezték az egészet. Az eszmecsere során fölvetődő alternatívák közül végül is a legreálisabbnak látszó elképzelés — a komáromi társulat egy része kihelyezett társulatként költözzék Kassára — valósult meg. Egy újabb magyar színház (vagy társulat) létrehozásának terve először az ötvenes évek végén fogalmazódott meg. 1959-ben a szlovákiai színházak rendszerének átszervezése folytán megszüntették az Állami Faluszínházat, s így ennek magyar tagozatát is. amelynek néhány tagja még ugyanebben <az évben a Magyar Területi Színházhoz került. így az elképzelés, hogy a magyar tagozat rozsnyói székhellyel önállósodjék — csak elképzelés maradt. De már a Thália Színpad létrehozását követő években is elhangzott sajtónkban és más nyilvános fórumokon néhány javaslat újabb szlovákiai magyar hivatásos színház(ak) vagy társulat(ok) megalapítására vonatkozóan. Hogy ezeknek van-e valós alapjuk vagy sem — ennke elemzésére most nem térhetek ki.

Tény azonban, hogy a Thália Színpad kérdése mára már a színházvezetés és színházi kultúránk mindennapos gondjává vált. Ez a kis társulat — mindössze 37 alkalmazottal, ebből 15 színésszel — a magyarlakta keleti országrészek lakói játékszíni igényeinek hivatott eleget tenni. A társulat — merész kísérletező kedvvel, határozott programmal kezdve munkáját, s a Kassára költözött színészek új arcát fölmutatva, addig megbúvó ambícióit, energiáit fölszabadítva — friss vért hozott színházkultúránkba, színházi gondolkodásunkba. A hetvenes évek közepe felé azonban észrevehetően vesztett lendületéből, frissességéből, törekvései már kevésbé határozottak, kevésbé progresszívak. Ennek okai között — egyebek mellett —• az egészségtelen viták és viszálykodások sorát, továbbá adminisztratív jellegű akadályokat, valamint társulatirányítási és -szervezési nehézségeket is meg kell említeni.

Mindenesetre nem kis gond lehet egy — más kerületben levő, a komáromitól eltérő szervezési formákat igénylő és más feltételekkel bíró — társulatot 350 kilométernyi távolságból irányítani. A Thália Színpadnak jelenleg 18 művészeti dolgozója — ebből 15 színész, s egyikük a művészeti vezető teendőit is ellátja —, 10 műszaki, valamint