Irodalmi Szemle, 1978
1978/10 - Zalabai Zsigmond: Egy szöveg olvasata (Cselényi László: Összefüggések avagy Az emberélet útjának felén)
Ez az élménykor a világhódítás szándékát szimbolizálja, Kolumbuszt idézi, a nagy kalandot, a szellemi fölfedezés és a birtokba vétel gyönyörét; ugyanakkor azonban a költő szét is oszlatja az illúziókat, bemutatván a párizsi diákok elleni rendőri önkény képeit „Gumibot május sivatag” —, a „sokasodó hónaposszobák” magányát, az idegen nyelvi környezetben „szótárral képzett indulat”-ot, a „kábelek korá”-nak riasztó képeit, az agyontechnizált világvárost, az idegenség és sivárság élményét, az őrlődést a mindennapok forgatagában: Hónapok óta ugyanaz az út mindig az állandó-egy délután . Az örökkön ugyanegy ég fölötte a rajcsúrozó felhők állama És megint elmúlott egy évtized pillanata veszélye szeszélye Meztelen bilincstelen aránylag tekintve hogyha hozzáadva... ...se lélekőrléssel szemben a honvágy képeit sorakoztatja föl, az otthoniakra gondol („Mit csinálnak a többiek / Éva Manyi Böbi Retek”), türelmetlenül várja hazulról a leveleket („a postaláda / jöltépi / üres”), szemérmesen megvallja nosztalgiáit („Mi újság különben odahaza t éget / a honvágy tűzfala”), s a kollektív megtartó erőt, „Egy új világ egy új közösség nagy kohéziójá”-1 áhítja, vágyakozva az emberi melegség ;után. A Gömör—Párizs pólus köré rendeződő tematikai kontraszt szociografikus, történelmi, nemzetiségtörténeti, közösséglelkületi természetű élménykörei mellett néhány szubjektivebb élmény is beágyazódik az Összefüggések ... struktúrájába. Ilyen mindenekelőtt a szerelem élménye, amely egyrészt ironikus-szatirikus hangvételű pillanatképeket villant föl a párizsi alkalmi szerelmekről, másrészt pedig — mintegy az előbbi ellenpólusaként — egy mélyebb, lélekből fakadóbb élményről vall a „Zsuzsa-ciklus”-nak nevezhető szövegrészek sorozatában, melyek különben ismét a hazai tájakhoz, a Csallóközhöz kötik a költő érzelmeit. E helyütt — bizonyítandó, hogy Cselényi mennyire a régi önmagát folytatja ebben a modern szövegkompozícióban is — újfent rámutathatunk arra, hogy a Zsuzsa-élmény a költő korábbi szerelmes verseiből (a Harangvirágból, a Szerelem évadaiból stb.) nőtt ki. A szerelmi témakör a kompozíció egyik legkidolgozottabb, legszintetikusabb része. Olyan értelemben is, hogy elégikus alaphangját szatirikus-ironikus felhangok ellenpontozzák, mintegy parodizálva a szerelem abszolút harmóniájába vetett ifjúkori hitet; s olyan értelemben is, hogy a témakör bizonyos vonatkozásai — a „mozgó” mű sajátos céljainak megfelelően — kapcsolódnak más tematikai rétegekhez is (a Zsuzsa-élmény a Csallóközhöz, tehát a haza élményéhez; a társtalan- ság a párizsi magány képeihez stb.). A kompozíció másik szubjektív természetű témaköre az ifjúság múlásának, a betegség- és halálélménynek a tudatával néz szembe. Az „emberélet útjának felén” álló költő vet itt számot a lét törvényeivel s a maga életének tapasztalataival, hol a család-rokonság tagjainak (ismét egy érintkezési pont a szülőföldélménnyel!) a halálát idézve vissza, hol meg a saját halálának a vízióit élve át, azt a szorongó életérzést, amely a legtömörebben talán „A sír étvágya: kinagyítva” sorban fogalmazódik meg. Az Összefüggések... tematikai síkjainak személyes és társadalmi vonatkozású élményanyaga — mint már említetük — a gondolati általánosítás igényével fonódik egybe. A filozófia felé fordulásról a legnyilvánvalóbban, mert legdirektebben a már idézett Herakleitosz-paiairázis tanúskodik; ennél is lényegesebb azonban az a kevésbé szembeszökő, de jól kimutatható tény, hogy az Összefüggések.. .-nek szinte az egészét olyan motívumok és képek szövik át, melyek a gondolatiság állandó jelenlétéről tanúskodnak. A bibliai teremtésmítosz szatírával-iróniával átszőtt képeiben Cselényi pl.
