Irodalmi Szemle, 1978
1978/10 - Cselényi László: Az emberélet útjának felén (vers)
3/2 Elvetélt tétova indulása tulipánkert Szodoma csuhája Benne köröm-zivatar gyönyör-perc a postaláda balkóna goromba Érzékei maradéktalan öröme kopása kéje könnyebb Moccanása moccanás ha van szélütem elkábított agy rák-patt 3/3 Rákütem mászik az alagút visszafelé akár a gyorsvo szappan Az emberélet útjának felén de akkor már benne a kiszedett Részeg asztag hátgerincén a percek csonka posta előre hátra össze Visszafelé épült a Pigalle szögletére kiköpi hiába 3/4 Kóborol az egyre sebesebben képeslapok kelmét-összetartó Hím alája kopaszodik érett melleit riszálja egybeolvad Tekintete zsíros kocsijában lélegzete kitartott hurokban Tetőpont remény-ing nincs tűr elmegy szuvasodó szemérem üvegszem IV. 4/1 Egyelőre felszökik kilép görcseiből téves alagút Alma negyvenötfokos sziget-seb mérlegeli azonnal kirántja Karja félig elkopott hűvös bélyegét rásütteti e kéjre Ahová e gondolat ütött kiképzett tükörben óh a hó 4/2 Egyetlen folytatásban karikázik tőreset tévedett cső-ladik Nyelve kiégett kemence-küszöb harminchárom élezett tükörben Akasztott erdő hegedűje zöld föld alatt szunnyadozik garázsban Melengetett álma tű kör dinamit monda zuhog napok óta
