Irodalmi Szemle, 1978
1978/1 - FIGYELŐ - Balla Kálmán: Varga Erzsébet: Zöld vizek, piros kavicsok
kus gondolattal egyesítse verssé, amilyet az megkívánna. Dalai így megmaradnak érzelmes sóhajoknak, egy századdal az impresszionizmus napjai után. A nagy érzelmek tiszteletre méltóak, de a jó verset, a költői megformáltságot nem helyettesíthetik. Ami szociológiai tényként, egy emberi élettel a hátterében megrendít, az a versben csak frázisként hat, ha ismételgetjük vagy részletezzük, anekdo- tizáljuk is — hiszen az olvasó nem személyes ismerős. Az igazi vers közege azzá teheti, megrendítheti. Kötetünk szerelmes és anya-verseiben ez csupán néhány metafora erejéig sikerül a szerzőnek. Egy jó kép — láthattuk — önmagában ritkán képezhet verset: még ritkább azonban, hogy igazi, azaz jó verssé emeljen egy különben versnek aligha minősíthető szöveget. így keletkeznek a látszatversek. Ez a szó a „rossz vers” kifejezésnél talán jobban érzékelteti, miről beszélünk. Olyan dologról, amely másnak szeretne látszani, mint ami. Olyan ailko.tásróíl, amelynek tartalma veszteség nélkül, maradéktalanul előadható más formában is; amelynél a vers-forma (az, hogy versnek íródott) valóban pusztán külsőség és esetlegesség; amelynek tartalma és formája nincs lényegi kapcsolatban, nem változik át egymássá, hanem különnemű marad. A kötet tárgyalását lezárhatnánk ezzel a jellemzéssel, ha a záró ciklus miatt nem kellene beszélnünk egy elvi kérdésről. Egyik bírálója Írja erről a ciklusról: „.. .versei eszmeileg a legérettebbek ... (a szerző) nemhogy kiábrándult a forradalomból, de eljutott annak eszmeiségéig.” A kategóriáknak nálunk gyakori zavara ez, szerző és mű, ideológiai helyesség és esztétikai érték azonosítása, sőt összekeveredése. Nem mintha a fogalompárok tagjainak nem volna közük egymáshoz. Ami az utóbbi párt illeti: az etikum, ameJy része az ideológiának, döntő eleme az esztétikumnak is. Csakhogy az esztétikum egyéb elemei nélkül (márpedig a fenti jellemzést erre a clkulsra is érvényesnek tartjuk) a mű etikuma és még inkább ideológikuma hiteltelen és érvénytelen, hiszen így műalkotásról sem beszélhetünk. Elméleti igazságnak pedig az így megmaradt kijelentések közhelyesek és logikátlanok. De hadd idézzük ez ügyben József Attilát, akit teoretikusként — kárunkra — szinte sohasem emlegetünk. Egy azóta elfeledett szocialista vers-szerző kötete kapcsán írta 1928-ban: „A formai szempontoktól eltekintve, minden szocialista pretenziőval fellépő költővel kapcsolatban — éppen a szocializmus érdekében — elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy mennyiben élte át a szocializmust, mint költészetet, vagy pontosabban szólván, eszmei tartalmát mennyiben sikerült lelkivé váltania. Ez fontos szocialista szempontból, mert anélkül még a munkásság osztályharca is válhat szocializmusellenessé, és fontos nem-szocialista szempontból, mert egy tömegmozgalom emberi mélységét méri.” Az ún. elkötelezett vers, ha rossz, mindennél hatásosabban — mert a művészet területén — kompromittálhatja azt az ügyet (eszmét vagy osztályt), amelyet dicsérni, támogatni kíván. Látszatvers-jelle- génél fogva üres szavakká degradálja annak alapigazságait. Hogy milyen súlyos kérdést érintünk, bizonyítja a gondolkodó, józsef Attila egy másik megállapítása: „Ha egy osztály a maga sajátos életérzését nem képes társadalmilag, azaz művészileg kifejezni, akkor erőtlen ahhoz,, hogy az egész emberiség nevében lépjen föl a történelem dobogójára.” Mi különválasztjuk a fentebbi első fogalompár tagjait is, szerzőt és művét. Varga Erzsébet lehet eszmeileg érett és eljuthatott a forradalom eszmeiségéig, ám ez verseiben nem objektiválódott, hiszen azok nem, közvetítenek esztétikai (formai) eszközökkel effajta magatartást. Elkötelezettségük ezért érvénytelen. Visszatérve a kötet mottójához: a szerző nem tudta önmagát adni, ezért mást sem; nem tudott személyiséget adni, ezért közösséget sem — csupán sémákat. S mivel nem elszigetelt jelenségről van szó,, kritikánknak még mindig fontos feladata megakadályozni, hogy érzelmi és gondolati sémák költészetünk sémáivá, új sematizmussá váljanak. (Madách, 1976) Balla Kálmán
